Hogy ne legyek ilyen magányos?

Most 21 éves vagyok, 2018 novemberében majdnem megöltem magamat, de nem az a figyelem felhívós, hanem megszereztem a gyógyszereket, tervben volt már melyik nap és az mentett meg, hogy egy régi barátom felkeresett beszélgetni...

Akkor olyan magányos voltam, hogy bejártam egyetemre, de egésznap senkihez sem szóltam egy szót sem, csak időnként itthon anyukámmal beszéltem azt tettetve, hogy minden a legnagyobb rendben van. Emellett még hangosan kibeszéltek és elég csúnya dologkat mondtak rá az egyetemen.

Volt, hogy annyira mélyen érintett a dolog, hogy csendben el kezdett könnyezni a szemem. Erre nem hogy abba hagyták volna, mert tudták hogy hallom ... hanem felnőtt, értelmiségi létükre akkor meg már azért is basztattak, hogy elkezdtem majdnem sírni.

Hát ... igen ... ilyen szintről indultam novemberben és megakartam változtatni az életemet. Letöltöttem a tindert, gondoltam online fejlesztem a kommunikációs képességeimet és heti 4x konditerembe járni.

(Ezek előtt testépítettem, szóval tudtam mit hogyan kell csinálnom, csak egy izomszakadás után abbahagytam és elengedtem magamat)

Volt, hogy annyi emberrel beszéltem és találkoztam ezek után, hogy szó szerint másra nem volt időm. Egy időben annyira sikeres voltam, hogy volt hogy 5 embert leszerveztem egy hétre, de vissza kellett mondanom 2-t, mert egyszerűen logisztikailag nem volt megoldható. Meg olyan sok történet szál futott a fejemben.

Folyamatosan beszéltem valakivel. Ténylegesen egy pillanatra sem tettem le a telefont és akkor azt éreztem , hogy "Végre nem vagyok magányos".

Minden egyes sikertelen randit óriási csalódásnak vettem, napokig sokszor hetekig rágódva rajta és a sikeresek nagy része meg igazán nem azokkal volt akiknél sikeres akartam lenni, de akartam egy biztos pontot az életemben így persze velük is folytattam a dolgokat, amik extra komplexitást adtak az életemnek és csak nyűg volt.

Bármikor amikor nem beszéltem folyton 0-24 órában valakivel rettenetesen magányos voltam a sikertelenségeken rágódásról nem is beszélve. Ezek a "biztos pontok", meg inkább idegesítettek.

Volt, hogy összejött egy számomra tökéletes lánnyal a dolog és pár találkozó és ott alvás után úgy volt össze jövünk és még ekkor is rettenetesen rosszul és magányosan éreztem magam. Pedig ott volt a tökéletes lány mint egy fix pont, akivel ráadásul egésznap beszéltem és mellette, csak hogy kitöltsem az időmet további emberekkel is időnként beszéltem.

Ez végül nem jött össze, de ez is mutatja, hogy szó szerint semmi sincs ami megoldhatná a magányos érzemet.

Vele most lettek vége a dolgoknak és újból elkezdtem proaktívabban tinderezni és keresgélni, de szinte sírógörcsöt tudnék kapni sokszor már a procedúrától. Hogy újból és újból ugyan olyan módon ismerek másokat, mert már tudom mi működik és mit hogyan kell csinálnom, de olyan monoton és újból és újból olyan helyzeteket állítok elő ahol csalódhatok.

Ezen a héten is találkoztam 3 lánnyal. Első úgy tünt tökéletesen megy, majd írt hogy inkább ne folytassuk. Második nem, mert zökkenőmentesen, de nagyon pozitívan váltunk el és vele is most úgy tűnik semmi sem lesz.

A harmardik meg, azt mondta nem tudja, hogy barátilag vagy romatikusan vagyok szimpatikus neki, ami lényegében egy "nagyon kedves" bocsi de nem mondat.

Ebben a pillanatban kb rosszabbul érzem magamat, mint amikor elkezdtem az egészet. Pedig életem legjobb formájában vagyok testileg. Már volt, hogy kifaggattak mit eszek, hogy alszok, hogyan edzek hogy így nézek ki :D. Személyiségileg is már bárkivel elbeszélgetek, nincsenek olyan szituációk ahol kényelmetlenűl érzem magamat.

Mégis most vagyok a lehető legmagányosabb és megint öngyilkos gondolatok kezdtek megjellenni. Amik most persze nem erősek annyira, mert azt látom papíron van kiút, de a valóságban nem nagyon érzékelem.

Meg ha a régebbi dolgokból tanultam valamit is az ha megtalálom azt akibe szerelmes vagyok, tökéletes számomra külsőleg sem leszek kevésbé magányos, csak lesznek pillanatok, ahol ideiglenesen boldog vagyok.

Akkor hogyan lehetnék végre nem magányos? :D Komolyan kérdés ... nem tudom a választ rá.

Ugyan ez ha barátokkal vagyok, amiből van 2 összesen. Arra a 2 órára jól érzem magamat, majd utána szinte azonnal kb sírni tudnék a magánytól.