Ha nem lesz családom és ebbe belenyugszom, milyen ember leszek?
Felbontott jegyesség óta folyamatosan csúszok a lejtőn lefelé. Amíg jegyben jártunk, én elhittem hogy nekem is családom lesz és napról-napra jobb emberré váltam (ezt a környezetem is megerősíti).
Most ott tartok, hogy elképzelhetetlennek érzem, hogy egyáltalán bármiféle kapcsolatban éljek. A jegyesség előtt is így éreztem mindig.
Bele is nyugodnék abba, hogy nekem nem lesz párom, ha nem érezném magam folyamatosan motiválatlannak és üresnek. Még enni is nehezemre esik néha. Miért kell ahhoz szerelmesnek és boldognak lenni, hogy a "legjobb verzióm" legyek? Hogyan tudnám a bennem lévő szeretet mozgosítani, ha nem a páromért és a gyerekeimért?
Ez a gyaszidoszak.
Egy kapcsolat elveszteset is meg kell gyaszolni.
Gondolom a parod bontotta fel a jegyesseget es teged ez varatlanul ert. Csalodtal, es nehezen tudsz ujra bizni valakiben.
Kozhely, de az ido majd begyogyitja. Ha 1-2 ev mulva sem lesz jobb, akkor erdemes pszicholgust felkeresned.
köszönöm mindhármótoknak a választ!
Nem annyira a kapcsolatot magát siratom, hanem úgy érzem hogy a személyiségem nem tud teljes lenni társ és család nélkül. Mintha a hétköznapokat unnám/utálnám és csak akkor tudnék mozgósítani bizonyos energiatartalékokat, ha család lenne kilátásban. Lehet, tényleg pszichológushoz kellene mennem - de ehhez sincs "kedvem", csak magam miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!