18 évesen a világ előtt, egyedül? Kezdek bele betegedni a magányba.
Rengetegen vagyunk magányosak. Sajnos.
Nem tudom ebből milyen kiút van.
Emlékszem hogy gyerekkoromban az iskolában a szüneteknél mindig egyedül álltam az udvaron a tanárok meg rólam beszéltek.
És most mi van ? Egy senki vagyok..
Eldarálják ami épp bántja őket, belekezdenek egy beszélgetésbe majd mikor megszólalnék (csak egyetlen szót akár), azonnal menniük kell, vagy dolgok van. Talán köszönni még köszönnek néha, de beszélgetni egyáltalán nem, egyoldalú az egész. Én kérdezek, ők egyszavas válaszokat adnak, nem kérdeznek vissza, ha mondok valamit "Aham. Az jó. Hm" meg ilyenek.
Hetente járok edzeni egy keveset, rengeteget olvasok, sorozatokat nézek, ha van valami rendezvény (szinte bármi) és érdekel is, akkor elmegyek. Magammal ki vagyok békülve.
1-es vagyok , le lettem pontozva igazságtalanul és felbátorított hogy ki irjak erről egy kérdést.
Mindent amit írtam igaz és tényleg szörnyű így élnem.😢
Ahogyan az első is mondta sokan magányosak DE....
Sajnos ez van, ezt el kell fogadni és ezen túl kell lepni, élni, mindenkinek van vagy lesznek szomorú, bánatos hónapjai v éveik.
Ha otthon gubasztasz tényleg egyedül maradsz, elvezd az életet akármilyen ember is vagy, az vagy te.
Nagyon sok jó dolog van ami szép és jó, éld ki , éld át. ::))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!