Akiknek volt része kiközösítésben az osztályban, le tudná írni, hogy jött ki ebből a helyzetből? Tanácsoknak is nagyon örülnék!

Általánosban sehogy nem jöttem ki belőle, megvártam, míg véget ér a suli. Gimiben eleinte azt hittem, ha nem tűnök ki, nem fognak velem barátkozni. Emiatt sokszor megpróbáltam felhívni magamra a figyelmet. Ez a viselkedés persze nem volt szimpatikus a többieknek, mindenki hülyének nézett. Aztán később látták, hogy normális is tudok lenni, és lassan elkezdtek nyitni felém. De nem lettek a barátaim, legfeljebb a haverjaim.

Amúgy, ha valaki beszólogat, ne törődj vele. Ha fizikailag bántanak, nyugodtan üss vissza. Akkor is ha nálad erősebb az illető.

Én is iskolát váltottam, akárcsak az egyik korábbi hozzászóló. Nem sikerült dűlőre jutni.

Általános 8. osztályát már máshol végeztem, mert szüleim kivettek abból a suliból, ahová addig jártam.

Nagyon rossz volt a közösség, a tanárok se értek sokat, fegyelmet sem bírtak tartani. Cikiztek, kinevettek az osztálytársaim, ostoba gúnynevet kaptam, az osztályfőnököm meg rátett egy lapáttal: ő is úgy hívott, nemhogy visszafogta volna őket. Ezzel akarta mutatni, mennyire "ért a srácok nyelvén"... Ráadásul leromlottak a jegyeim is, egyre rosszabb szájízzel mentem iskolába.

Másik 2 osztálytársam közül, akik szintén "lúzerként" voltak számon tartva, egyikük hozzám hasonlóan ő is másik iskolában folytatta az utolsó általános évet.

Harmadikunk nem volt olyan szerencsés, mint mi: a szülei nem támogatták ebben, és ott kellett neki kihúzni, ballagásig... Felnőttkorban találkoztunk legközelebb, és mondta, hogy szinte irigyelt engem és a másik lányt, hogy elkerültünk abból a hülye osztályból, őt meg teljesen kikészítették.

Egyébként, visszatérve rám, sokkal jobban telt a másik iskolában töltött befejező évem, szóval nem bántam meg.

Te is próbálj beszélni a szüleiddel, fontoljátok meg ezt a lehetőséget, mert lelkileg / majd testileg, mert a stressz betegséget okoz / ki fogsz készülni. Amennyiben nem változik jobb irányba a helyzet.

"Igy utolag konnyu mondanom, hogy szolj vissza. En sem mertem."

Előző vagyok.

Én volt, hogy visszaszóltam, volt, hogy nem reagáltam semmit / az utóbbit többször /. Tökmindegy volt. Egyik sem vált be. Lehet, hogy tényleg ütni kellett volna, bele a csúfnevet kiáltozó képükbe, / végső elkeseredés /,de akkor meg bekísértek volna az igazgatóhoz, és totálisan én ittam volna meg a levét.

Mondjuk, hála az Égnek, verni sosem vertek meg, csak egyszer fenyegetett meg egy lány ezzel.

Egyetlen baratnovel.

Ha barhol kiközösitettek, ha csak egyetlen egy is mellém állt, velem logott szunetben, vagy taliztunk iskolan kivul is stb, olyankor a kikozosites megszűnt mindig nullara. Beszelgettek velunk, tesin jokat jatszottunk mindenkivel, dolgozatoknal körbesegites oda vissza, stb lett

*az az egyetlen bnő mindig ugy alakult,pl eleve elso nap sorbanállásnál leghatul álltam csendesen szotlanul, es mellettem állt szintén csendesen, ijedten egy masik lany.elkezdtunk "gyerekbeszélgetni'(6 évesen)pl hogy csinalunk nyalbol buborékot es hasonlokrol.

Aztan kicsit alakult, kesobb harman negyen lettunk egy klikk.

Gimiben ott volt egy volt extrovert oszttarsam egyetlen ismeros, akivel megint egy huron lettunk

Sulit valtottam mas iranyban tanultam es erre ott is volt egy csendes szotlan lany pont mellé ultettek

Fősulin en mentem oda egy szinten egyeduli lanyhoz kerdeztem vmit, ő is extrovert volt, vele jartunk aztan egyutt suliba meg osszejartunk tanulni mivel ő extrovert igy altala több barinőnk lett. Megint ujabb klanhoz tartoztam.