Képes arra valaki, hogy tudatosan kizárja az érzelmeket az életéből? Vagy mindig szükségünk lesz rá bármit teszünk ellene?

Hasonló kérdést már én is tettem fel, nem igazán értették a válaszolók, hogy mit akarok. Mindenki ismerkedni próbált velem, illetve erre rábeszélni.

Nos, nem tudod kiiktatni az érzelmi részedet, maximum annyira kitöltöd az életed, kerülöd az efféle ingereket, hogy minimálisra csökkentsd a belül motoszkáló hiányt. Mert hiába nem akarod az értelmeddel, az érzésvilágod nem fog megszűnni, és valamelyik felülkerekedik.

Én is folyton azt érzem hogy hiányzik valaki, és ez folytonos szenvedést okoz számomra. Szerintem nem lehet csinálni semmit. Vagyis én odáig jutottam hogy minél inkább a pillanatban kell maradni - mindenféle gondolkodás nélkül. Így pillanatnyilag boldog lehet az ember.

Szerintem tudatosan nem lehet érzelmeket kizárni. Inkább az van hogy vágyok az érzelmekre, de a világba még sem tudom kiélni azokat. A vágyat kéne megszűntetni. Talán.

De most úgy látom sajnos ezekre mindig szükség lesz. Nem lehet kitépni magunkból. Ilyen az ember. Nincs mit tenni..

Hat ez erdekes hogy hianyzik valaki de megsem...lehet ez hiany erzet de nem szemely irant hanem valami mas... pl sporttal vagy kisallattal ezt az urt kilehet tolteni, vagy nem erre gondolsz?

Mert van az az eset is mikor pl szakitasz mert nem szereted az illetot de utana hianyzik de megsem az valami megszokas hianyzik valoszinuleg..