Hol szereztetek barátokat felnőttként?
Mióta végeztünk az egyetemen, sajnos elfogytak a "barátok" is. Több embernek is kisbabája született,férjhez ment, így egy délutáni kávézás már a fontos nekik értelemszerűen...
2 barátnőm maradt. Az egyik depressziós és több mint egy hónapja semmilyen üzenetemre nem reagál. A másik pedig komoly egészségügyi gondokkal küzdött több mint fél évig, úgyhogy a kórházakat járta, mostanra kezd helyre jönni,de nem sok kedve van programokhoz.
Van kapcsolatom, bár a baràtom munkája miatt alig tudunk találkozni, tavasszal szeretne majd külföldön dolgozni a jobb fizetés miatt. Én is dolgozok, napi 8 órában. Ha lennének barátnőim,munka után is szívesen elmennék ide oda egy két órára. De nincs senki. Munka után hazajövök, este tanulok mert nyelvvizsgára készülök, alszok majd másnap kezdődik előről. Hétvégén sincs semmi programom, max filmet nézek, magazint olvasok vagy sütök, főzök valamit. Pedig annyira hiányzik akár egy beszélgetés, egy mozi, egy séta, valamilyen sport stb. Főleg, ebben a szép napsütésben. Tudom a netet is ajánlani fogjàtok, de nekem már nincs kedvem neten irogatni senkivel. Nagyon hiányoznak a személyes kapcsolatok. :(
Valakinek van saját tapasztalat, és ki tudott kerülni ebből a helyzetből? Hol lehet felnőttként igaz barátokra lelni? Nem csak felszínes haverságokra, vagy netes irogatásra amik néhány hónapon belül véget érnek.
Köszönöm, ha valaki tud normàlis tanácsot adni :)
24N
Kb. a barátok mindig meg lehet számolni 1 kézen, a többi, aki elkopott ugye, ők voltak a felszínesek.
Barátot nem talál úgy az ember hogy most keresek barátokat.
Nekem kb. régről 2-3 maradt, a többi pedig leginkább munka közben alakult ki, ahol vagy én segítettem ki információval vagy akárhogy, vagy ő segített önzetlenül. Ha csak társaságot keresek, a legjobban nekem a hobbim által sikerült ismeretségekre szert tenni. Sportolok, és ott általában szóba elegyednek az emberek a pihenőknél, aztán vagy kialakul hogy az ember kivel érti meg egymást, kivel nem.
Nekem eddig ez külföldön is nagyon bejött, én kint élek évek óta. Egyébként nagyon divat itt az ilyen magyar találkozók, meg erőltetik a haverkodást, de szerintem meg pont ez nagyon nem működik, mert kényszeresen erőltetik, egymás háta mögött meg kibeszélik egymást, meg megy a farokméregetés, meg a susmus, hogy xy miért keres többet, meg miért könnyebb neki stb. Úgyhogy ilyenekre én pl. nem is járok.
#1: Igen, igazad van, csak nehéz így teljesen egyedül elindulni egy összeszokott közösségbe. :( De tudom, nincs más választás, ha lépni akarok.
#2: Nagyon jó kommentet írtál. Köszönöm szépen!! Erőltetni valóban nem lehet egy barátságot! Nekem az a gond, hogy a munkahelyen rajtam kívül mindenki 50 felett van. A gyerekeik egyidősek velem, vagy fiatalabbak mint én. Mindig csak azt kérdezik mikor megyek férjhez stb. Mert semmi más közös témánk nincs. Ott is esélytelen a barátkozás :(
#3: Az tök jó, örülök, hogy sikerült így barátokra lelned!! Nekem is voltak netes "barátságaim". Sajnos mindenki nagyon sok km-rel arrébb lakott, így nem tudtunk személyesen találkozni, és megszakadt a kapcsolat.
Köszönöm a priviben kapott normális hangvételű leveleket is! Estefele mindenképpen válaszolni fogok mindre. Addig van egy kis dolgom még.
#5: Igazad van! Próba szerencse.. Hátha összejön.
Priviben 4 nagyon kedves levelet kaptam, amiket köszönök! Vissza is írtam mindenkinek!
Nekem hála Istennek sosem voltak problémáim az ismerkedéssel, de mindig úgy gondoltam, hogy a legtöbb és legtartósabb barátot a középsuliban találja meg az ember. Elballagtunk és a gimis barátnőimmel más-más egyetemre mentünk, ráadásul teljesen eltérő szakokra, más volt a ritmusunk, így nem tudtunk olyan gyakran találkozni, mint szerettünk volna.
Aztán bekerültem egy színházas ifjúsági programba, ahol találkoztam egy lánnyal és baromira egy hullámhosszra kerültünk. Egyszer beültünk foglalkozás után meginni egy sört, majd egyre többet és többet találkoztunk és most ő a legjobb barátnőm. 22 éves voltam ekkor.
Mindeközben megismerkedtem egy férfival, akivel összejöttünk, hamarosan össze is költöztünk, a lakásunkhoz közel pedig volt egy bár, ahová eleinte kettesben jártunk, majd szép lassan összeismerkedtünk az ottani arcokkal (normális hely, nem késdobáló, tele lokális kocsmatöltelékekkel, hanem vannak visszatérő és fix vendégek). Volt, hogy aztán egyedül mentem be, mert mindig voltak ismerős arcok és velük lógtam. Általános dolgokról beszélgettünk, majd egyre jobban kezdtem őket megismerni. Ott találkoztam pár lánnyal és egy-két sráccal, akikkel aztán Facebook-on ismerősök lettünk és elkezdtünk lefixálni találkozókat. Végül mi szakítottunk, de a törzshely megmaradt és onnan is lett 2 legjobb barátom, fiúk.
Szóval én azt gondolom, hogy azért lehet felnőttkorban is tartós barátságokat kialakítani.
Legyél bátor, keress mondjuk egy törzshelyet, hidd el, hogy lesznek olyan fix és visszatérő, szimpatikus arcok, akikkel előbb-utóbb kialakul egy társaság. Mi is már 10-15-en vagyunk, ha csütörtök vagy péntek/szombat este összeverődünk, tőlünk hangos a hely és mindig jól érezzük magunkat.
Vásárlol egy országúti kerékpárt vagy MTB-t valami jó cucal, aliviot fölfelé MTB vonalon vagy tiagra országútin 2x10 és rendszerrel és járj el tekerni.
Nekem az ég világon senkim nincs a szüleimen kívűl és abból az életem, hogy hétköznapokon apró pénzért dolgozok, hazamegyek majd eszek megnézek valami filmet és kész.
Hétvégén meg legalább egyszer elmegyek 2-3 órára túrázni. Amíg nem voltam addig az otthoni munka se tudod jobb kedves deríteni de ez valósággal feltölt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!