Magányra megoldás?

Nagyjából annyi a helyzet hogy hiába vagyok "csak" 18, eddig egész életembe egyedül voltam és nem bírom már tovább, kb fel akarom akasztani magam.. nem járok sehova, depresszió miatt nem is tudnék csak úgy nekiállni, interneten pedig képtelen vagyok megismerni végre egy visszahúzódóbb lányt akivel meglennènk, akinek egyáltalán kellene egy ilyen nem bulizós nem macsó srác... A sok tanáccsal eddig semmire se mentem és így egyedül már nem tudom és nem is akarom folytatni. Szerencsétlen és értéktelen vagyok, nem tudok mit kezdeni magammal ha elkezdek valakivel beszélni vagy nem kíváncsi rám vagy mindent fèlreèrtek hogy direkt nem írnak vissza stb és azért szarnak le, túl érzékeny vagyok nem vagyok fontos Senkinek, és sejtelmem sincs minek kellett egyáltalán megszuletnem.. Ilyen embernek mégis hogy lehetne megoldani hogy ne legyen magányos, a hozzam való lányok valószínűleg otthon ülnek ahogy én is, csaladom sincs bar arra nincs is szükségem... És elegem van a sok felesleges tanácsból jarjak ide oda, de ha nem tudok ismeretlenekkel beszélni akkor mi értelme??? Aztán meg "csak" 18 vagyok, hiába vagyok fiatal ha a 12-13 éves kislányok is már instàs pasizgatásnál járnak, nekem pedig ennyi idősen beszelgetesem sem volt egy lannyal se, masodik pedig nem leszek, legyen a lany 14 vagy 18 eves a kor nem érdekel második nem leszek annak akivel az életemet elnêm le, és nem ért meg Senki. Ahogy az oldalon már többen leírták szinte ugyan ezt, en is így vagyok ezzel, csak én inkább feladom az egészet mert belátom hogy eselytelen. Mi ertelme van egyedül "élni" annak aki nem akar egyedül lenni? Akinek csak szeretet kell de nincs, mi értelme? Szerintem semmi. Mi más megoldás lehet..?😭