Kínos ha egy 30 éves férfi egyedül megy erre-arra ahova párok, baráti társaságok szoktak?

Hosszú párkapcsolatommal együtt a barátaimat is elveszítettem. Nagy vita volt az exemmel és mellé állt mindenki, mert kettőnk közül ő a jobban kereső, az ismertebb, a jobban kereső, akivel érdemes jóban lenni. Volt “barátom” aki a szemembe megmondta, hogy azért nem barátkozik velem tovább, mert a felesége arra hajt, hogy üzlettársak legyenek az exemmel. Nem is voltak barátok ezek, csak legalább volt valakikkel menni ide-oda.

Hosszú önsajnálat után (hónapokig ki se tettem a lábam) arra jutottam hogy el kéne mennem mindenhova ahova eddig jártunk. Moziba, strandra, falmászásra, túrázni, stb.

Szerintetek mennyire veszi ki magát furán ha mondjuk megjelenik a strandon és egyedül eltölt egy napot egyedül egy férfi? 99,99%-ban párok, családok vannak pl ilyen helyeken. Nem akarom hogy valami perverz, bolond embernek nézzenek mások. És ha befizetek a szokásos horvátországi nyaralásunkra? Mennyire tartanátok gázosnak hogy egyedülállóként ott városnézek meg strandolgatok?

Párom nem valószínű, hogy lesz még valaha, az előző is komoly kompromisszumokat kötött miattam (cukorbeteg, crohn beteg, szívritmus zavaros vagyok!) Amúgy se vagyok egy jóképű férfi, ilyen betegségek mellett meg nem sok esélyem van párt találni, még saját magamnak is sok néha ez a betegeskedés!