Hogyan tegyem tul magam a mult serelmein?

Valahol kisiklott az eletem. Ez nem sirankozas. De nincs a nagymamamon kivul es a testveren kivul senkim. Igaz van egy ocsem es egy apam, de veluk nem tul kozeli a viszonyom. Anyu meghalt mar 5. Eve. Barataim nemigazan vannak. Azt terveztem,hogy elmegyek egy teljesen uj helyre. De ugy erzem,kar belevagni. A gyerekkotom sem volt tul boldog. Apuek mindent megtettek. Mentunk nyaranta kikapcsolodni. De nagyon zarkozott szemelyiseg voltam. Igy a csalad barataival sem igazan talalfam meg a kozos hangot. Jelenleg munkanelkulin vagyok. 3 evet vegig dolgoztam. A "piheno"sem telik jol. Mamaeknak segitek. Naluk vagyok. De igazabol oket sem akarom a gondjaimmal traktalni. 80 felettiek es nagyon jo emberek. De az a baj, az elmult par napban vegig sirtam. Mert elojott bennem minden. Gyerekkent is kikozositettek. Lehet, hogy sirankozasnak hangzik, de szerintem mindenki maga tudja mi zajlik a lelkivilagaban, eleteben. Sokat gondolkozok, hogy veget akarok vetni mindennek. Par honapja meg probaltam eros lenni, hogy talan meg van ertelme, de rajottem, hogy semmi nem valtozna. Az ember hiaba megy el egy masik, teljesen uj kornyezetbe, a mult serelmei megmaradnak. Ugy erzem mar senkiben nem tudok bizni, hinni. A dolgokat az is megneheziti, hogy leszbikus vagyok, viszont az ismerkedes sem megy tul jol. Jo ideje nem is probalkoztam vele. Voltak probalkozasok, de en sem ugy alltam sokszor a dolgokhoz, ahogy kellett volna. 3 evig csak a munkanak eltem. Abba menekultem. De egy ok miatt el kellett jonnom onnan. Ugy erzem, hogy nem birom sokaig. Azt kene tennem, bevenni egy doboz altatot es szeoen rlaludni orokre. De elotte megalmodnam ujra a legstebb egyutt toltott pillanatokat az eletemben. Pszichologushoz sincs ertelme elmenni. Anno apu elkuldott, mikor Anyu meghalt. Pluszban a leszbikussagomrol is beszeltem, de nem segitett. Egy 10 alkalmas terepian vettem reszt. Arra volt csupan jo, hogy kibeszeltem magambol a dolgokat. De konkretan nem lett hasznom belole.