Vajon léteznek olyan 18 év körüli fiatalok, akiknek nincsenek szülei, de ennyi idősen is örülnének, ha "örökbe fogadná" őket valaki?

Ha valaki 18 felett ilyenre vágyik, ott olyan traumák vannak amit jó ha “kiold” mielőbb magából az ember. A gyermekkor keserűsége miatt a felnőtt korban keresni ezt a fajta biztonságot más késő és beteges. Ha családot akar, igyekezzen maga alapítani. Ahogy erre láttam már gyönyörű példákat. Egy barátomnak mindig szörnyűek voltak a családi élményei. Volt a válasza arra, mikor megkérdeztem miért ilyen korán alapít családot. Azt mondta mielőbb szeretne egy sajátot, mely boldogságban és szeretetben működik. Azóta nagycsaládosoknak számítanak, sok gyerekkel. Szerintem ez zseniális húzás.

Kb egy éve láttam a facebookon egy posztot hogy egy 24 éves árva vak lány családot keres. Magányos, csak a kutyája volt neki, szeretett volna egy családot akikhez hazamehet ünnepekkor, vehet nekik ajándékokat szülinapra, egyszer-egyszer egy családi ebéd stb. Szerintem ebben semmi rossz sincs. Én gondolkoztam már azon is hogy örökbefogadok egy tinit, hiszen ha valakit 10 éves koráig nem fogadott be senki, akkor 80% hogy nem is fogják. Én esélyt akarok adni.

Bár én szerető családban élek (17 éves vagyok) a kérdésed elgondolkoztatott, hogy én mennyire örülnék neki. Arra jutottam, hogy igen, örülnék neki, mert hiába vagyok felnőtt, a család, az nem csak a gyerekkort foglalja magába. Szerintem egy gondoskodó családra nincs olyan életkorú ember, aki ne vágyna.