Miért ilyen az élet?
Valakinek boldog, sikeres élete van, barátok, szerelem.
Én meg állandóan egyedül vagyok, nincsenek barátaim, barátnőm sosem volt. Rengeteg rossz dolog történt velem már. Mások meg el sem tudják hogy milyen rossz ez a magányos élet:(
Hogy lehet valaki ilyen szerencsés, hogy szinte minden jön magától, és boldog?
Én meg állandóan szomorú vagyok, mert senkit nem érdeklek.
Miért ilyen az élet? Valaki miért érdemel ilyen életet?
Talán ha folyamatos rinyálás helyett tennél azért hogy jobb legyen, nem itt tartanál.
Ha a világ egy szar hely, mindenkivel baj van, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy saját magadban kell fejlesztened valamit, amivel eddig nem foglalkoztál. Például az emberek a szavaidból áradó mérgező negativitást határozottan taszítónak tarthatják, így kerülnek, hiszen mások által jobbá akarják tenni a saját életüket, nem rosszabbá.
Amúgy sosem értettem, miért függenek ennyien másoktól, az egyedüllét csodálatos dolog, ha az ember tudja, hogyan fordítsa magára az időt és hogyan élvezze azt. Nyilván ha az ember ezt nem tudja, akkor... de hát ezt tudod.
"Mások meg el sem tudják hogy milyen rossz ez a magányos élet"
Nem nekik kell elképzelniük (és kitalálniuk), hanem neked kellene konkrétumokat írnod, mert ez így csak egy önsajnáló közhelyhalmaz. Arról nem is szólva, hogy nem tanácsot kérsz, hogy mit kellene másként csinálnod, hanem arra vársz magyarázatot, hogy neked miért ilyen rossz. (Ha megválaszolja valaki, akkor elégedett leszel?)
Tudod, volt egy osztálytársam, aki rettentő szegény családban nőtt fel (heteken keresztül ugyanabban a ruhában járt iskolába), az arca pedig undorító, ragyás volt. Mégis a társaság középpontja tudott lenni, mert tudta, hogy jó dumája és humora van és azzal kompenzált. Csak akad valami, amiben jó vagy. Hozd ki abból az egyből a maximomot, a többit pedig ne eröltesd.
Az élet olyan, mint egy wc. Szaros lesz ha nem takarítod ki. Lehet kapni ilyen belógatós wc golyókat, meg wc kefét.
Meg kell találnod azokat a dolgokat, amivel javíthatsz rajta.
Én pl elkezdtem gyúrni és önbizalmam lett és barátnőm. Nem is olyan szar így.
-Látni kell a lehetőségeket.
-Élni velük.
-Panaszkodás helyett cselekedni.
Kedves kérdező!
Én is megéltem ezt az időszakot.
Tudd, hogy túl leszel rajta.
Az élet nem ilyen. A magány egyfajta tanító a számodra.
Azt tanítja, hogy változtass az életeden illetve foglalkozz önmagaddal többet.
Biztosan sok minden van amit csinálnál, de lustaságból, önbizalomhiányból, vagy bármi más okból nem tetted. Hát hajrá! Cselekedj és foglalkozz több mindennel. A kapcsolatok is így születnek. Minél sokrétűbb vagy annál érdekesebbé válsz a környezeted számára is. Ne feledd, hogy a kudarc nem az ha nem sikerül valami, hanem az ha meg se próbálod.
A lelki része a legfontosabb. A magány érzés nem az egyedül létből fakad. Sok ember él úgy egyedül, hogy nem érzi magát magányosnak. Ez mélyen belül megrekedt érzelem gyerekkorból vagy bármilyen más traumából. Ezeket az érzelmeket ne nyomd el magadban. Hagyd, hogy felszínre jöjjenek és éld meg, fogadd el. Ha ezt teszed akkor el tud távozni belőled és ismét meglátod az élet szép oldalát. Érdemes keresned megbízható spiri segítőt.
Ennek nagyon néz utánna mert sok a kamu.
Tudom, hogy furán hangzik, de tekintsd ezen élethelyzetedet egy ajándéknak. Segít kimozdulni megrekedt önmagadból, cselekvésre sarkal, és felébreszt.
Sok sikert! Meglátod jó lesz!
A Trollokkal ne foglalkozz:)
Okay, ki mondta hogy az élet mindig jó?!:)
El kell fogadni v mikor jó vmikor rossz, egyszer lent máskor font.
Nekem sem mindig jó de ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!