Hogyan maradjak a régi, ha a legjobb barátom rákos lett és hogyan segíthetnék, hogy jó kapcsolatunk maradjon?

Úgy, hogy maradsz a régi. Foglalkozz vele többet, de ne viselkedj vele máshogy, mint eddig. Szerintem neki az lenne a legrosszabb, ha azt érezné, hogy megváltoztál a betegsége miatt, de kérdezd meg, hogy elkisérd-e a vizsgálatokra. Csináld vele azt, amit eddig is, régebben csináltatok.

Légy az, aki eddig voltál, és érezztesd vele, hogy kitartasz mellette.

A régi nem tudsz lenni, nem is kell szerintem, az élet mindig hoz olyan dolgokat, ami végig formálja az embert az életén keresztül.

Ezt hívják élettapasztalatnak, egy 60 éves ember se lesz a "régi" mint infantilis takony kis 16 éves korában volt.

Ez egy komoly dolog, komoly trauma, és az egész családjának nagy tragédia.

Ezt sokan sokféle módon élik meg, sőt, aki beteg, az is változik idővel, ő se lesz már a régi. Valószínűleg akkor se , ha meggyógyul.

De addig is változhat, lehet elutasító időszaka, vagy olyan, hogy azt mondja, mindenki másnak könnyű, hiszen csak ő a halálos beteg, lehet ragaszkodó, lehet kétségbeesett, és ez idővel változhat.

Csak azt akarom mondani, hogy erre nem hinném, hogy lenne pontos recept, kivel mikor hogy kell bánni.

Valaki egyáltalán azt se szereti, ha felhozzák neki a betegségét.

Valaki csak erről beszél.

Ezt neked kell észrevenned, és aszerint dönteni, hogyan tovább.

Szerintem mások se elfelejtik a másikat, csak nem tudják hogy viselkedjenek, vagy esetleg pár -a beteg részéről- bunkó megjegyzés után inkább hanyagolják a dolgot.

Mert simán lehet bunkó is, nekem egy gégerákos haverom volt elég bunkó, de ez nem baj.

Ő benne volt a betegségbe, rettenetesen félt, és érzékennyé vált, és bármilyen közeledésre "rosszul" reagált, mert az ember életében nem sűrűn fordul elő halálos betegség, ő is tapasztalatlan volt ebben, hogy reagáljon le dolgokat.

Ha a barátod is néha elutasító, vagy minimum "érdekes" legyél vele türelmes.

Olyan fajta ne legyél, aki hamar feladja. Próbálkozz máskor, máshogy, hogy érezze, bármi is történjen, mellette állsz.

Egy halálos beteg mellett állni, és egy halálos betegségben szenvedni, nagyon nagyon távol áll egymástól.

És az "ember az életét egyedül éli" mármint mélyebb értelemben, egyedül születünk, a halál útján is egyedül kell végigmennünk, ezért ez egy igen érzékeny helyzet.

Aki felkészül, vagy már felkészült a halálra, az lehet, hogy sok dologban másképp gondolkozik, mint te.

Szóval csak türelem, kitartás, és megértés!