Eszetekbe jutnak sokszor a régi "legjobb barátok"? Milyen érzésekkel?

19 éves barátság mond valamit?

Születésünk óta együtt nőttünk fel.

Köztünk ég és föld volt, Ő gazdagnak született én meg szegénynek de a szüleink jó barátok voltak és így kezdődött a barátság.

A legnagyobb probléma az volt köztünk, hogy ő lenézte a szegényeket. Szórta a pénzét mindenféle vackokra, hónaponta váltogatta a telefonjait stb.

Fordúlt a kocka és utcára került, mivel nem volt hova menni így befogadtam. Viszont én már 15 évessen külön éltem így hozzám jött.

Sajnos nem szerett dolgozni és sokszor vesztünk össze, hogy mennjen dolgozni mert egyedül nehezen birom fizetni a számlákat.

Ez az időszak is elmúlt.

Elment Magyarországra dolgozni és már 2 éve ottvan.

Beszélünk de az a régi barátság elmúlt, ez így alakúlt.

Rengetegszer gondolok rá. 11 évig a legjobb barátnők voltunk. Elválaszthatatlanok. Egy utcában laktunk, együtt mentünk iskolába, együtt tanultunk tovább gimnáziumba... Aztán az érettségi évében egy orbitális baromságon összevesztünk, és szerintem mindketten azt vártuk, hogy a másik jöjjön békülni. Én legalábbis biztosan. Már rég nem haragudtam rá, de az az idióta büszkeségem nem engedte, hogy lépjek.

Azóta is fáj.

Eltelt 18 év, ezidő alatt 3x beszéltünk a 3 osztálytalálkozó alkalmával. De mindig csak felszínesen 2-3 mondatot.

Annyiszor akartam neki írni, de már nem tudom, mit. Idegen már nekem. De hiányzik mégis.