Az miért baj, hogy a PC-s játékokon kívül szinte nem érdekel semmi sem az életemben?

Ha te elvagy akkor nem baj 😀

Majd lessz idő mikor nagyon fogod sajnálni ezeket az elpocsékolt éveket.

Én is szinte teljesen így vagyok. Szóról szóra, kivéve hogy azért nekem barátnő kellene, az nekem az egész életemet megváltoztatná, de mivel a mai "stílushoz" és viselkedéshez mérve "túl sok" és "túl nagy" elvárásaim vannak ezért ez lehetetlen.

igazából nem baj hogy elvagyunk, a lényeg hogy érezd jól magad. Nekem is csak a Gamerkedés maradt, facebookot se használom már nincs kivel beszélni, személyesen se beszéltem már évek óta senkivel, lányokkal meg még annál is régebben. Azért egy redvás ölelés csak hiányzik neked is, nem..? :/

17f egyébként, de nekem élni sincs sok kedvem. Közmunkával ne elégedj meg, egyáltalán nem ciki, de mindenkinek meg kll találni azt amihez ért, nekem is van amihez értek, legalábbis valahol biztos :D

Sok szerencsét

Mert ez nem élet, és ez mindenkinek egyértelmű, hogy te sem akarsz így élni. Csak valamiért beposhadt állapotba kerültél, ahol eszméletlenül kényelmes csak úgy elterelni a figyelmed az életről a játékokkal, minthogy bármit is tenni, hisz akkor csalódások érnének.

De senkinek nem baj, és senkit nem is érdekelsz. Ez csak neked probléma, még ha most nem is látod, és csak te leszel aki pánikba fog esni, miután kibújik a számítógép mögül a valóvilágba. Mindenkinek vannak álmai, vágyai, csak te inkább elnyomod őket, mert jobb a komfortzónába eljátszogatni. De ez mind-mind egyértelmű csalódottság, félelem, önelnyomás, még ha nem is ismered be magadnak, majd később befogod.

Hát figyelj, ha a kajádat magadnak veszed, a fedelet a fejed fölé magadnak tartod és az áramot is a gépedbe magadnak fizeted, nem pedig másokon élősködsz, akkor nem baj. Te dolgod.

Van, aki nem hivatott semmire. Úgy tűnik te is egy senki vagy, nem egy természetellenes dolog ez, csak azt nem értem, miért írtad ki ezt a kérdést, ha nem is érdekel semmi?

az élet is egy pc-s játék.

amúgy én arra tippelnék, hogy viszonylag kevés dolgot láttál eddig a világból. és ezt nem csak térben értem. hanem érzelmileg is.

Ez gyakorlatilag eszképizmus. Én olyan időszakokban csináltam ezt, mikor elég komollyá súlyosbodott a depresszióm.

Nem tudom, mennyi idős vagy, hogy hol élsz és mit csinálsz, vagy milyen volt az életed korábban, de a helyedben visszanéznék a múltba, mi vezetett idáig - néhány csalódás, sokk, trauma?

Az életviteled nem baj, hiszen nem ártasz vele senkinek. Épp csak nem normális, és az oka a pszichédben keresendő. Vagy olyan személyiségzavarod, rendellenességed van, ami miatt gyakorlatilag nincsenek szociális (és talán intellektuális, érzelmi) igényeid; vagy pedig sokkal valószínűbb hogy depresszióval (vagy hasonlóval) küzdesz, ez együtt járhat szorongásokkal, közönnyel, érzelmi ürességgel, a szexuális és szociális érdeklődés csökkenésével, stb.

A kérdésedből egyértelmű, hogy te is érzed, hogy valami nem stimmel, csak nem érted, mi az. De a válaszok a te fejedben vannak, te vagy az egyetlen, aki teljes körűen hozzájuk fér.

Ha készen állsz, egy szakembert is megkérhetsz, hogy segítsen. Van ingyenes lehetőség SZTK-n és akár alapítványokon keresztül, de ha tudsz rá pénzt kiadni, gyorsabb és biztosabb, ha magad keresel valakit.

Sok sikert!