Kezdődő depresszió. Megoldás?

Mostanában egyre inkább azt érzem, nem haladok semerre, nem boldogulok az életben.

Nem érzek motivációt arra sem, hogy reggel felkeljek. Állandóan el vagyok havazva, semmire sem jut időm.

Egyetemre járok, elég magas a követelmény, heti 20-25 órát kéne tanulni tárgyanként az egyetemen kívül, amit sajnos nem bírok kivitelezni, mert 9 tárgyam van.

Emellett még el kell látnom egy háztartást, és napi 3 órát utazok, mivel másik városban van az egyetem.

A párommal élek, ő dolgozik. Ebben a szemeszterben én épp nem, csak szezonálisan (januárban megyek majd), az előző kettőben dolgoztam.

Hiányzik a munka, hogy nekem is van fizetésem, de tudom, hogy nem bírnék jelenleg még heti 10-15 órát sem, nemhogy többet.

Anyagilag szerencsére minden rendben, nem hiányzik a bevételem a kasszából.

Ha valamit szeretnék, megvehetem, kb azt főzehetek/ehetek, amire vágyom, mégis a napokban már enni sem vagyok hajlandó. Kezdődött azzal, hogy eleinte nem ettem, mert hirtelen zavarni kezdett, hogy mások látják, ahogy eszem, így az egyetemen nem ettem, csak otthon. Most már otthon is úgy kell magamba erőltetni valamit.

Rengetegszer érzem, hogy minden értelmetlen, tegnap háromszor sírtam el magam ok nélkül.

Igyekszem eleget aludni, szedek vitaminokat, de gyakran érzem magam kimerültnek, sokszor rosszul alszom, rémálmaim vannak.

A párommal minden rendben, most hogy észrevette, problémám van, igyekszik jobban odafigyelni rám, mondta, nem baj, ha kicsit szalad a lakás, majd rendbehozom az ünnepek előtt. Illetve persze ő is besegít a mindennapokban. Csak van, amit nem bíznék rá (pl főzés vagy kézi mosás), mert én csinálom jobban.

Már pszichológusra is gondoltam, de nem tudom, mikor lenne időm eljárni hozzá. Ugyanez vonatkozik a hobbikra, vagy báminemű kikapcsolódásra.

Úgy érzem, belefáradtam az életbe.

24N