Hogyan élitek meg az ünnepi készülődést egyedül?

34 éves férfi vagyok, többnyire csak néhány hónapos kalandjaim voltak, egyet kivéve. Az egyetlen hosszabb, négy éves kapcsolatom nyár végén ért véget. A kapcsolaton egyébként túl vagyok.

Ő volt az utolsó lány az életemben, előtte pedig mindig a családommal voltam Karácsony idején, mert egyik volt kapcsolatom sem esett az ünnepekre.

A családom sohasem volt az a nagy karácsonyozós típus, mert egyik közvetlen családtagunk éppen az ünnepek idején hunyt el tíz éve, emiatt nem tudtuk jól átélni az ünnepi hangulatot később.

Viszont az elmúlt négy Karácsonyt sikerült a volt barátnőm társaságában tölteni, aki és ami visszaadta nekem a közös karácsonyi készülődés izgalmait, az együtt töltött ünnepek hangulatát, amely szuper dolog volt. Sohasem volt anyagias, zabálós ünnepem vele.

Most viszont több olyan élmény is ért, amely miatt totál furcsán érzem magam.

Voltak az elmúlt hetekben üzleti útjaim, amelyekről korábban hazatérve mindig volt kinek mesélni, megmutatni a képeket, ajándékot hozni, de erre most nincs lehetőségem.

Mindemellett hirtelen a korábban szingliktől hemzsegő munkahelyi csoportomban mindenkinek lett barátnője, felesége, vagy gyermeket várnak. Nem irigylem tőlük, örülök a boldogságuknak :) , de azért nem könnyű folyamatosan a boldog ünnepi készülődés sztorijait hallgatni. :)

Azt sem tartanám megoldásnak, ha rohannék a folyton söröző, szingli barátaimhoz, és azt sem, ha szaladnék haza vidékre, 34 évesen a családomhoz karácsonyozni.

Biztosan vagyunk így páran.

Ti hogyan élitek meg a hasonló helyzetet?