Ideges vagyok, állandóan sírnék nincs kivel beszélgetnem nem bánjátok ha leírom?

Nem akarok panaszkodni, de tényleg muszáj kiírnom magamból a dolgokat mert már nagyon soknak érzem. Jó 3 éve kinlódok a depresszióval, de már úgy éreztem, hogy jól vagyok, aztán sok dolog történt és most megint teljesen padlón vagyok. Kezdődött azzal, hogy nem vettek fel egyetemre, de ebbe már beletörődtem, jelenleg dolgozom, februárban jelentkeznék újra. Szeptemberben nagybátyám aki egyébként elég súlyos mentális beteg eltűnt és végül 1 hónapig volt kórházban, azóta folyamatosan romlik az állapota. Ebbe bele van betegedve a nagymamám aki pedig időskori demenciában szenved. Édesanyám nyakába szakad mindkettőjük rendezése, ápolása, ráadásul nagybátyám rettenetes őrültségeket csinál amivel csak egyre nagyobb gondokat okoz, ami szintén anyura hárul, igyekszem segíteni mindenben, de hiába mert a stressz, az idegesség ugyanúgy megmarad neki.. Ebbe betegszik bele ő is. Most már ott tartunk hogy attól rettegek hogy milyen eredményeket kapunk majd vissza, nehogy valami súlyos betegsége legyen. .. Emiatt 5 percenként jön rám a sírás, a nagymamámat is borzasztó igy látni, ráadásul már jó 10 éve tart... Most derült ki, hogy egy közeli barátunknak valószínűlet áttétes rákbetegsége van.. Emellett szeptemberben elvesztettem a kutyámat aki lehet hogy az egyedüli barátom volt, és bár ez lehet hogy a fentebb soroltakhoz képest semmiségnek tűnhet, nekem nem az, nem tudom túltenni magam az értelmetlen halálán. Rettenetesen magányos vagyok, ideges, aggódom minden miatt, nincs egy nyugodt percem és nincs egy olyan ember sem akivel beszélni tudnék ezekről. Félek nagyon, hogy mi lesz velünk, legfőképpen anyukámmal. Úgy szeretném ha minden rendbe jönne. :( ha valaki esetleg elolvasta tudna valami tanácsot adni, hogy ne őrüljek ebbe bele?:(