Ki az aki a munkája miatt úgy érzi zárkózottabb lett? Nehéz emberi kapcsolatokat kiépítenie?

Figyuzzatok! Azért többesszám, mert az első valaszolóhoz is szólok.

Az ilyen maszlag, hogy a blablabla huszonegyedik század stb az olyan, hogy igazából semmi sem kötelező.

Autonómabbnak kellene lennünk annál, hogy ennyire meg akarjunk felelni a társadalmi konvencióknak és a birka csordaszellemnek. Csak a szolgalelkek teszik azt, hogy azért gürcölnek, túlóráznak, stresszeznek, hogy a többletmunkájuk eredményeképpen megvehessék a legeslegeslegeslegújabb okostelefont, ami kb 2 hónapig szenzáció, mert aztán jön a mégújabb és előbb utóbb viszketni fog, hogy lecserélje. Vagy autónál, mosógépnél, tévénél bárminél.

Ez pl nem kötelező.

Aztán az sem kötelező, hogy az ember a munkahelyén barátkozzon. Nekem is lettek már munkakapcsokatból barátságaim, de jelen pillanatban a magánszférám kapcsolatait nem feltétlenúl az aktuális munkakapcsolataim fedik le. Vannak haverkollégák és kollégahaverok, de nem csak.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy a fogyasztói társadalom szolgáiként éljük le.

A másik dolog meg az, hogy a saját közérzetünk mibenlétének kulcsát ne adjuk mások kezébe, ne attól érezzük jól vagy rosszul magunkat, hogy kívülről milyen visszajelzéseket kapunk. Legyünk egészek önmagunkban és a kapcsokataink legyenek csak kiegészítők. Nekem is hosszú idő volt a szellemi autonómia elérése, de megérte.