Miért érzem ezt? Más is ezt érzi a magány miatt?

Sokan érezhetnek így. Például én is, de engem inkább szórakoztat és jó kedvre derít mint hogy depressziós lennék tőle. Tán azért mert nem az én hibám hogy nem tartozom sem az úr, sem a jobbágy csapatba. Magyarországon meg csak ez a két véglet van a társadalom számára. Az arany középút, a kölcsönös igazságosság fogalma ismeretlen. Meg tán azért is szórakoztat mert tapasztaltam azt hogy a nyugati demokráciák meg szó szerint magukba szippantanak ha ott vagyok, befogadnak, sőt felháborodnak amiért nem tagjuk vagyok hanem csak turista.

Idehaza állásom sincs régóta és már a tartalékom is szinte feléltem. Valószínű a lakásom is eladom és az üres szülői háznál kapirgáló tyúkok tojásából meg néhány méhcsalád mézéből, esetleg a kertem végében halfogásból élek majd. És ha valaki csodálkozva megkérdi hát hogy diplomával miért így élek, vidáman és nyugisan ugyanazt mondom amit az elején írtam, hogy Magyarországnak csak mazochista jobbágyokra vagy elnyomó uraságokra van szüksége. Majd hozzá teszem hogy kérem ne is zavarjon hanem mondjon további ötleteket szabadságom, boldogságom és jólétem további fokozására. Ha trópusi paradicsomban folytatom ugyanezt, bikinis lányok közt az jó lesz?