Szerintetek az önbizalomhiányos, nagyon negatív látásmódú embereken hogy lehet segíteni?

Van egy távoli ismerősöm, mikor találkozunk (kb. hetente), mindig elgondolkozom rajta: Mindig úgy érzem, hogy nagyon önbizalomhiányos, semmilyen tekintetben (munkában, emberi vonatkozásokban, férfiként) sem látja magát értékesnek. Az emberek részéről érkező interakciókat nagyon sokszor támadásként fogja fel-az olyanokat is, melyek egyértelműen nem azok és egészséges önértékeléssel soha nem akadna fenn rajtuk. Sokszor úgy érzem, minden rossz szerinte, ami az életében van, de ha a fordítottja lenne annak, vagy az adott, szerinte rossz dolog megszűnne, akkor az sem tetszene neki. Mérhetetlen sajnálat, amit érzek iránta, ugyanis úgy gondolom, az emberek ennél jobb, vagy boldogabb énképet érdemelnének magukról. Viszont míg az emberek nagyobb része sokszor kaphat visszajelzést barátoktól, családtól, addig ő ebben is magára maradt: Nincsenek igazi barátai, nőtlen, nincs gyereke.

Alapvetően nem rosszindulatú, sosem tesz megjegyzést gonoszságból másokra, inkább azt érzem, hogy a folytonos panaszáradata annak szól, hogy végre észrevegye valaki, hogy szeretne némi segítséget és lenne igénye arra, hogy az emberek lépjenek felé.

Az ilyen embereken hogy lehet szerintetek segíteni? Attól félek, hogy ha bármilyen formában jelezném neki, hogy szerintem tudna változtatni, azzal még inkább visszahúzódna, esetleg támadásnak fogná fel. Viszont ha ennyiben hagyom, úgy érzem hogy elmulasztottam segítséget nyújtani olyannak, akinek esetleg tudtam volna.

Mit gondoltok?