Baj, hogy 16 évesen azt érzem, egyedül fogom leélni az életemet?
Mit gondoltok? Alapvetően elég magányos típus vagyok. (Ha számít, INFJ
személyiségű, ahogy ebben benne is van introvertált.) Csak néhány barátom van, ők sem annyira közeliek, hogy mindent megbeszélek velük, inkább csak haverok, vagy még azok se... (Kb. 2 fiú és egy lány) Úgy gondolom, nehezen tudnék közel/ennél közelebb engedni magamhoz valakit, bár néha-néha (van amikor sűrübben) előtör belőlem a magányosság... Bróbálkoznék barátokat szerezni, jobban barátkozni, esetleg barátnőt szerezni, csak felénk/gyáva vagyok. Bár (sajnos) alapvetően úgy gondolok a jövőbeli életemre, hogy egyedül fogok élni (álmodozásban nagyon jó vagyok 😁😃😅).
16/f
Mit gondoltok? Ismerős helyzet? Van hasonló ismerősötök? Mit gondoltok az ilyen emberekről? (Bár az, hogy mit gondolnának/gondolnak rólam nem a legfontosabb szerencsére...)
U.i.: azt mondják nagyon negatív vagyok🤔🤔
Minek gondolsz a jövődre?
Élj a jelennek! Amit ma megtehetsz ne halazd holnapra.
16 éves vagy és vágysz egy barátnőre. Ezzel nincs semmi baj.
Akkor mi tart vissza? Az, hogy félénk vagy? Vagy esetleg gyáva?
Én is gyáva vagyok/voltam. De rájötte arra, hogy ha nem teszek azért, hogy legyen valaki mellettem ez lehet barát vagy barátnő, akkor 100%, hogy senki sem lesz mellettem.
Ez mind akarat és kitartás kérdése.
Most gondolj arra, hogy nálad vannak rosszabb helyzetben élők és találtak maguk mellé egy társat.
Az az, hogy néha megkell szenvedni azért amit megszeretnénk szerezni és ez így van rendjén.
Ne görcsölj rá mert rosszabb lesz!
Köszi a válaszokat!
Egyre többször átértékelem magamban a helyzetet, és úgy gondolom nem tudok magamhoz közel engedni senkit sem. Igaz jó lenne egy barátnő, de őt is csak nagyon nehezen engedném magamhoz. Ha látnám, hogy bízhatok benne, nagynehezen megnyílnék. Egyébként szellemi partnerként lenne a legfontosabb. Pl. Nem a testi kapcsolat lenne a legfontosabb (tudom furán hangzik), bár az is jó lenne de most még úgy gondolom elhagyaholható.
Sokszor gondolok arra, hogy egyedül fogok élni. Ezzel nem lenne semmi bajom kb. (mert elég szégyenlős is vagyok) csak ugye a külvilág véleménye bántana. Alapvetően nem érdekel, hogy mit mondanak, de mondjuk a családtagok,szomszedok, szóval olyan emberek, akinek valami köze is van hozzám megjegyzéseitől, elítélésétől tartok.
#4 igazad van, valószínűleg ez lehet az, hogy látom milyenek az emberek egymással. Plusz a korosztályom 85 százalékától rosszul vagyok, utálom ezt a mostani felszínes, képmutató világot. De ezt inkább hagyjuk most.
Igen, lehetséges, hogy ott van valahol a másik felem, de hogy fogom megtaláln?
A személyes ismerkedést inkább hanyagolnám, ahhoz tényleg zárkózott és gálásos vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!