Aki biztos az igazában, az miért magyarázkodik? Akinek nincs bizonyítéka az igazára, az miért próbálja világgá kürtölni a butaságait? A negatív igazság sosem elviselhető?

Oké, frusztrált vagy. Értjük.

De mi a kérdés?!

Mert az emberek nem szeretik elismerni a hibáikat, nincs annyi gerinc, intelligencia bennük hogy magukat megítéljék

Akiben van az meg hiába mondja nekik, hogy jó dolog az alázat, meggondolt beszéd stb nem érdekli őket.

Ő a mindenben jó, megelégszik, felfuvalkodik, önző lesz, lusta lesz, butaságánál fogva könnyen irányítható summa sokkal jobban megszívja

Okai a jólét és a butaság sztem.

Ez kb relativ.

Mindenki mást lát a másikba. Ill. a saját frusztrácioit vetiti ki a másikra.

Ergo a szegénységi gondolkodás is ilyen. El nem tudja képzelni hogy a jo nő nem a csorosága miatt hanyagolná, hanem másért.

Igy a csúnyák is. Ők is kőbe vésve hiszik azt, hogy a külsejük miatt nem kellenek.

Es ha megváltoztatják a körülményeiket pl anyagilag előre lép, vagy edz, azzal a saját kishitűségüket kompenzálják, es ezután már másra fogják fogni, miért lép le a jó nő.

Szoval pont egy nézőpont függvénye hogy kinek van igaza típusú kérdéssel példálozol.

De rögeszmésen, érvek nélkül ragaszkodni egy elképzeléshez, annak millio oka van. Pl más világnézet, más normái, más hozzáállása van, más a szocializáltsága, esetleg nem fekete fehéren lát, nem ítélkező, nem skatulyázo, nem átlagolo, vagy csak nem akar vitában alul maradni, nehezen fogad el más nézeteket, stb