Szociális fóbiám van?

Átérzem, pontosan ilyen vagyok. Csak én ezt az egészet már 5.be feladtam, kirugattam magam és magántanuló lettem.. Azóta semmi emberi kapcsolatom nincs, nem hogy barátnő még barátok se.. És ez engem is felemésztett beleőrültem stb.. Szinte minden igaz rám amit leírtál, és habár magamnak se tudok semmi jó tanácsot, neked csak annyit adhatok hogy ne add fel, mert ilyen leszel mint én. Többre értékeld magad, csak azzal foglalkozz aki tutira megérdemel téged, akit nem érdekelsz azt pedig szard le te is

17f

Ismerős a helyzet, bár nem ennyire vagyok "egyedül". Mint ahogy te is írtad, eltávolodtál a barátaidtól. Na nekem ugyan vannak "barátaim" (kereken 2 fő) de távol vagyok tőlük, úgy érzem felszines "kapcsolat"... Az iskolában elvagyunk (már amennyire velem el lehet lenni... Borzasztóan introvertált, zárkózott vagyok. Ha jó kedvem van, lehet poenkodni velem, de ha magamba fordulok, akkor szinte hozzám szólni se lehet... És sajnos vagy nem sajnos az utóbbi gyakoribb) Általában én már úgy vagyok vele, hogy szeretek egyedül lenni, és már beletörődtem ebbe. Szintén kilencedikes vagyok (ha jól értem te is) csak én a "hűdejő" hatosztályos rendszerben élem már harmadik éve a "csúcsszuper" gimnáziumot.

Ha kedved van, nyugodtan írj rám, beszélgessünk! 🙂

16/f

Mióta kell valakinek megnyílnod? Hov sietsz? Gondolom sehova.

Minden idő kérdése.

Ha nem szeretsz emberek közé menni akkor, hogyan akarsz magadnak barátokat? Vagy esetleg pasit?

Valamit valamiért.

Muszáj lesz emeberek közé menned.

Gondolom nem akarsz mindég egyedül lenni?

Amíg sulis vagy addig van esélyed barátkozni.

Vagy úgy akarsz járni mint sok ember? Egyedül barátok nélkük? Mert mit ér a család ha nincs barátaid akik a nehéz napokon melletted vannak és támogatnak amiben csak tudnak.

Sajnos elég sok családba van veszekedés és ez egész nagy hatással van a gyerekekre.

Esetleg nagyszülőkhöz nem bírsz menni?

Egyébként utánanéztem, és nekem egy bizonyos mértékben szociális fobiám lehet. A leírás egy része rémisztően illik rám.

(2es voltam)

Mintha rólam írtál volna.. az én szüleim is hasonlóak (voltak) viszont - még nyáron- leültem velük beszélni és elmondtam nekik, hogy depressziós vagyok és, hogy rosszat tesz nekem, hogy egyfolytában veszekednek. Azóta próbálnak kevesebbet veszekedni. Szerintem beszélj velük, mert biztos szeretnek téged a szívük mélyén.

Nekem is ez volt suliban, bár leginkább azért, mert rosszul éreztem magamat a bőrömben (szemüveges vagyok stb). Magántanuló lettem.

De így sem vagyok teljesen egyedül, mert vannak internetes barátam. Szerintem te is próbálj egyet szerezni, hidd el néha az internetes barátok igaziabbak, mint akikkel minden nap találkozol.

Sajnos mindegyik iszonyat messze lakik. Szóval ez a lehetőség sem a legjobb.

De stressz nagyon rossz hatással volt rám, szóval ez nekem bejött.

És, ha egyedül érzed magad hallgass zenét.

Ha nem vagy valamivel megelégedve a külsőddel kapcs. próbálj változtatni rajta (én pl befestem a hajam, kontaklencsés leszek).

-

Először szeresd magad, mégmielőtt bárki mást.

Sajnos most visszaestem a depressziómba, mert meghalt valakim, de próbálok mindent megtenni, hogy az életem jobb legyen.

Szóval próbáld szeretni önmagad. Nem könnyű, de ez a kulcsa mindennek.

Eléggé összevissza lett ez a szöveg de remélem érted :D a lényeg, hogy nem vagy soha egyedül.