Éreztétek már úgy, hogy csak lelki szemetesnek kellettetek? Mit csináltatok utána?

Szia. Én elmesélem pár példát..

Nem volt sok barátom, a tipikus 3-4 ember az akinek bármit elmondhatok és vissza is kapom tőlük. Szóval nem sok igaz barátom van, de úgy érzem elég.

20 éves lány vagyok, sokszor használtak ki.

A gimiben, ahol ugye ment a klikkesedés. Volt egy konkrét barátnőm ott is, viszont a tobbi szerelmi bánatát kellett állandóan hallgatni. Tőlem bármit kertek segítettem nekik, de miután megadtam nekik a tanácsot rámentek a pasimra is és sokszor le is ráztak. ( Róluk azt hittem először barátok lesznek , aztán végül ez lett az eredménye)

Akkor az egyetemen. Volt egy szobatarsam, aki állandóan jött utánam. Nem tudtam tőle elszovni egy cigit sem mert állandóan ott volt. Hadart, dumált, dumált, dumált egész nap. Magáról. A bajairól. Ha én mondtam valamit mondta tovább a sztorikat...magáról. tűrni kellett, mert mégis együtt laktunk. Sokszor be is aludtam rajta xD akkor persze le lettem baszva rendesen. Nagyon fárasztó volt a lány, mert még messengeren is mondta ...

Aztán a gyermekkori barátnőm. Amikor én voltam magam alatt sosem számíthattam rá. Amikor ő volt szarul en mindig meghallgattam, elmentem vele ahová akart, csak hogy felviditsam. Sosem kaptam tőle viszonzást. Egy darabig tűri az ilyet(nekem évekig tartott ennél a csajnal) az ember, majd azon kapja magát, hogy ő a szar, ő rontott el valamit, hogy lelki szemetessé vált.

Aztán rájön, hogy ilyen emberekre nem szabad vesztegetni az időt, lehúz, lefáraszt, mentálisan kikészít.

Hogy mit csináltam?

Megszakitottam a kapcsolatot ezekkel az emberekkel és azokkal foglalkozom, akik viszonozzák is a barátságom. Persze feltűnnek ezek az emberkék..de letudom őket egy smileval vagy egy okkal..lehet bunkó vagyok, de eljátszották a türelmem és a bizalmam . A nincs ló, jó a szamár is...emberkét le kell építeni mert még te fogod szarul érezni magad miatta.

Sajnos volt ilyen, de úgy rúgtam ki az illetőt, hogy azt mai napig megemlegeti szerintem.

Utána nem volt könnyű, de túltettem magam rajta.

Már közben a kukába került a szemét.

Utána csak ki kellett üríteni.

Ugyan személy szerint én nem sokszor/sokáig voltam lelki szemetes, de az anyósom elég jótét lélek.

A "barátnője" szokott vele sokat (pl egy óra) telefonon "beszélgetni", ami az anyósnál 3-4 percenként egy "Aha" meg "Nahát" meg ilyesmit jelent.

Párom nehezményezi, hogy anyóst (abban a kapcsolatban) lelki szemetesnek nevezem... és szeretnék segíteni neki valahogy, de nyilván nem az én életem, külön is élünk, tehát marad a szóban "Ne hagyd magad, hogy elvegye a nyavajáival egy órádat!" ... de hát a válasz "Neki is ki kell önteni a lelkét valakinek".

Szóval zsák a foltját...