Annyira egyedül érzem magam. Mit tegyek?

Ahhoz, hogy ne legyél gyerekes, idő kell. Leginkább. Mert felnőni nem lehet csak úgy hirtelen. Meg kell rá érni.

Viszont más szemszögből elkezdhetsz gondolkodni. Az egy dolog, hogy te ezeket hogyan éled meg, de vajon más mit láthat kívülről? Vagy hogy esne neked/nekik ugyan ez, csak fordítva ?

Igaz barát. Na, hát ahhoz is idő kell. Sok helyen “összeszedhetsz” barátokat, mert vannak még rendes és normális emberek. Tehát csak ne maradj otthon, legyél nyitott(amennyire részedről lehetséges) és előbb utóbb találni fogsz valakit akit barátodnak tekinthetsz. Ez lehet egy koncerten, kocsmába, könyvtárba, szórakozóhelyen, strandon akárhol.

Amíg magaddal foglalkozol, addig nehéz lesz a többiek felé nyitni, és magányos is maradsz.

Ne elvárj, hogy mások foglalkozzanak veled, hanem te foglalkozz velük. Aki pedig ezután sem fog veled törődni, az nem a barátod. Keress másik társaságot, akik nem nevetnek ki a hátad mögött. Szerintem jó, hogy ezt megtudtad róluk.

Tedd szebbé ezt a világot, segíts másoknak, keress olyan embereket, akik szintén ezt teszik, ne ülj be a sarokba, hogy majd valaki odamegy és kihúzgál, hanem menj és segíts azoknak, akik a sarokban ülnek - lesznek barátaid, azok, akiknek segítettél - akik tényleg segítséget szeretnének, nem csak olyanokat, akikkel együtt szidhatják a világot.

Bocs, de ebben mi a gyerekesség? Én csak azt látom, hogy gyökerekkel vagy körülvéve. De nem látom, hogy bármiben is gyerekes lennél.

Meg egyáltalán: ha az lennél, akkor mi van? Én azt mondom, hogy az ember legyen önmaga. Nem mások életét kell élni, hanem a sajátodat. ;)

#1 vagyok

17 éves vagy ? Hát nyugodtan legyél még gyerek :)

Sokan ilyenkor már dolgoznak és ma már hamar fel kell nőni ha nincs mögötted semmiféle támogatás. De 17 évesen még legyél gyerek, amennyire megengedheted magadnak :)

És keress olyan társaságot, ahol felfogják, hogy értékes vagy, nem pedig gyerekes :) de ha mégis az vagy, akkor is mi lenne ? 17 éves vagy nem 35 amikor már “ki kell nőni ezt” és van mögötted jópár év élettapasztalat