Úgy érzem nincs miért élnem. Ti mit tennétek?

Ezt ki mondta neked? :D Inkàbb ott a nagyobb az esélye, hogy bevonzod a neked való embereket, mivel ott jobban el vannak különítve a szakok, mint egy gimnàzium/szakközèp szinten, ami ugyanarra az èrettsègire kèszít fel mindenkit. Nyugalom, csak a közèpiskolàt kell àtvèszelni, utàna màr ha nem is minden príma, de sokkal könnyebb az élet. Szociális szempontból mindenképpen.

#1 voltam

Ugyan már, az egyetemen lehet tök jól ismerkedni. Különösen ha elmész a lakhelyedről egy másik városba és kollégista leszel. Plusz ha felszínesnek érzed a képernyőfejeket, jelentkezz a Bolyai Műhelybe, de biztos az egyetemen is lesznek majd öntevékeny csoportok.

De amit a fő kérdésedre válaszolnék: én elmennék önkénteskedni! Tudom, miről beszélek, mert sokat önkénteskedtem. Tök jó célokért lehet dolgozni, elkötelezett emberekkel találkozol, muszáj együttműködni, mindenképpen össze fogsz ismerkedni az önkéntes társaiddal meg a szervezőkkel, ha pedig eseménynél önkénteskedsz, akkor a közönséggel. Jellemzően ők sem mobilba temetkező emberek... Van egy halom alapítvány, civil szervezet, műhely, ahol tárt karokkal várnak segítőket, kikeresheted, melyikkel tudsz azonosulni.

Másik, amit tehetnék: túrázás. A túrázó emberek jellemzően nem bámulják a telefonjaikat, ellenben beszélgetnek, esténként a szálláson együtt főznek, társasoznak, meg ilyenek. Vagy: regisztrálnék a miutcank.hu -ra és én magam szerveznék programokat a helyi közösségnek. Van egy csomó tök jó felnőtteknek való társasjáték, lehet filmet nézni stb. Vagy: szépirodalom. ;)

Depressziós vagy, nyilván valami kiváltotta, szóval hogy megszűnjön vagy a körülményeiden kell változtatnod, vagy neked kell megváltoznod. (Ha nagyon reménytelennek érzed a helyzetet, menj orvoshoz, majd felír valamit, de addig is próbálkozz új dolgokkal és ne rágódj azokon a dolgokon amiktől rosszul érzed magad.)

*Molyon van egy levelezőtárs kereső rész, csak találsz valakit, akivel el tudsz beszélgetni.

[link]

Figyelj 2 megbízható barátom van.

Én 28 évet vártam de megérte. Megismertem egy fantasztikus embert akivel együtt élünk. Addig azt hittem,egyedül maradok örökre.

Soha ne add fel, mindig változhat az élet. Ha viszont eldobod magadtól,akkor a semmivel maradsz. A rosszból lehet jó,de a semmi az semmi marad.

A te korodban alkoholista voltam,öngyilkossággal próbálkoztam szerencsére sikertelenül. Megéri varni és élni az életet.

Sokat utazni mozogni.majd ha elvégzed az iskolát.addig menj önkentesnek,kirándulj valakikkel.mi érdekel-irodalom,zene stb.azokon belül keress programokat.hidd el vannak normalis emberek de iszonyat ritkán.

Lehet hogy nem másokkal van baj, hanem veled.Írod hogy jó gimnáziumba jársz.Egy ilyenbe nem is vesznek fel butákat, bunkókat.Tehát azért akik odajárnak, csak tudnak egy értelmes szót váltani!Vagy hogy került be oda annyi primitív?Mert ezt írod.

Szerintem te túl nagyra tartod magad, többnek gondolod magadat a többieknél, és ezt érezteted is velük, emiatt nem törődnek veled.Ezért nincsenek barátaid.

Egy kis önvizsgálat nem ártana, és le kellene ereszkedned hozzájuk, mert valószínűleg van bennük jó tulajdonság is, csak fentről kezeled őket, nem jó a mércéd.Holott nem vagy te se különb, csak annak érzed magad.

Egy értelmes, kedves, nem kiégett, érdeklődő 16 évesnek vannak barátai, ha nem nézi le a körülötte levőket.

Sikertelen ismerkedéseid is ennek tudhatók be.Királylánynak képzeled magad a pórnép között.

Ellentmondás is van benne amit írsz:szinte minden érdekel, akkor hogy lehet az, hogy semmi nem okoz örömö? És akkor mitől szürke az életed?