Mindég lehet változtatni? Az élettől nem csak rosszat lehet kapni?

18 éves fiú vagyok, tudom, hogy fiatal vagyok de már nem igazán hiszek abban, hogy lesz nekem jobb.

Az élet elvett tőlem mindent és mindenkit akit szerettem.

Éltem az vízen és kenyéren, aludtam az utcán.

15 éves koromban anyámnak és a párjának nem kellettem mert nem kaptak rám anyagi támogatást.

Így elvittek egy házukhoz amiről nem tudtam, hogy van.

Otthagytak, hogy találjam fel magam. Ekkor volt az hogy kenyéren és vízen éltem még nem találtam munkát.

180€ dolgoztam 12.órát, ezzel nincs is baj mert szerettem csinálni.

Ekkor nem voltak barátaim, de mikor egy kicsit jobb lett a helyzetem elmentem focizgatni és szereztem barátokat és szép lassan építettem az életemet.

Végre kezdtem boldog lenni, lett barátnőm.

De ugye semmi sem tart örökké.

De anyámék közbe szóltak és vége is lett.

Így újra elvesztettem mindenkit.

Na de ennyi elég is a múltamról.

A lényeg az hogy ittvagyok 18 évessen, se munkám se álmaim, céljaim semmi sem motivál. Bárátaim azok vannak csak messze laknak tőlem így olyan mintha nem lennének meg nem is beszélünk.

2 hónapja lett vége az 1 éves kapcsolatomnak ami megviselt.

Elhagyott egy másik srácért, de azt a srácot meg nem érdekli,hogy szereti.

Lányoknak nem számít a hűség?

Igazából már én se tudom, hogy min kellene változtatnom.

Nem vágyom a gazdagságra se a menő autóra. Ezek nem vonzanak.

Soha nem drogoztam, bulizni is csak párszor voltam az életemben. Nem vonz a bulizás, na meg az okádásig ivás.

Nem tudom, hogy mi rosszat csinálok, hogy mindég csak rajtam csattan az ostor.

Emberekkel is jól kijövök de egy idegen városba élek ahol nem beszélik a magyart így nehéz beilleszkedni.

Velem van a baj?

Egy olyan érzésem van,hogy az élet unatkozik és így velem játszik.

Hálás vagyok azért amin van, de ez nem motivál.