Ti is érzitek azt, hogy nagyon gyengék vagytok, és képtelenek változtatni?

Én azt érzem mindig változtatok, mindig uj életet kezdek, változik is minden, a környet pozitiv irányba aztán mindig ugyanoda esek vissza, elvesztve mindent, es kezdhetem előlről. Ismét felállok, ujra felépitek valamit, es az ujra rommá lesz.

Igy nem tudom hanyadjára ujabb holtponton már egyre nehezebb felállni. Pedig ismét előttem az ut és az esélyek, tudván tudom hogy ismét megtudnám csinálni, de ez a körforgás már nem motivál.

Pontosan ezt érzem én is. Depressziós vagyok.

19/L

Nos nálam van valami ilyesmi: Ha valamin változtani szeretnék, akkor általában bele is szoktam kezdeni, de mivel a hangulataim eléggé labilisak és álltalában a a negatív irányba húznak. Így álltalában az első kudarcnál rámtör az önutálat és a gyengeség érzet. Erre még a nem létező önbizalmam ís rá tesz egy lapáttal. Ennek következtében rámtör az önutálat amiből kifolyólag olyan dolgok jutnak eszembe mint pl.: "Teljesen felesleges vagyok!" vagy az "Úgy is tudtam, hogy nem fog menni! Akkor meg minek kezdtem bele?" és társaik. Aztán teljesen letargiába esem és akár egy egész éjszakát átbőgök. (persze úgy, hogy otthon senki se lássa és hallja elég nekem a magam baja, nem akarok még jópofizni is hozzá). Majd másnap feldagadt arccal a szégyenből merítve újra próbálom, hogy újra elbukjak és mindent kezdjek előről.

Jó kis ördögi kör nem?