Mit tehet az olyan ember akinek az arcán nem tükröződnek az érzések?

Micsoda válaszokat kaptál..

Nekem is vannak ilyen emberek a környezetemben. Sőt bizonyos mértékben apum is ilyen. Ráadásul még ijesztőnek is találják...

Nekem minden az arcomon van. Bárki bármit kiolvas a szemekből ha csak rám néz, sajnos... Viszont párom olyan amit leírtál :) tud mosoyogni, nevetni.. szokott is néha/ritkán :D

Szerintem csak annyi kell, hogy találj valakit aki türelmes és megértő :)

Barátom is “javul” de ez mégsem a megfelelő szó, mert amelett, hogy idegesítő, hogy semmit nem tudok leolvasni az arcáról, mégiscsak ez teszi őt azzá, aki :)

Ha gondolod írhatsz :)

N

Ugyan ez a helyzet, plusz kórosan szorongok. A kevés emberi interakció és azok minősége miatt nincs gyakorlatom szerintem az ilyen dolgokban.

Kiskoromban többnyire egyedül voltam. Apukám meghalt, édesanyukám folyamatosan dolgozott, amikor elkezdtem az àltalános iskolát már eléggé lemaradtam a többiektől. Akkor is látszódott rajtam, hogy nem élvezem mások társaságát.

Kb 5. osztály körül mondták ràm először hogy nagyon jó pókerarcom van.

Többnyire minél hamarabb haza akartam érni és nagyon nem akartam iskola után senkivel sem elmenni sehova. Ugyan ez folytatódott a gimnáziumban pedig volt kb 5 közeli barátom akik mindig hívtak....

Most 21 évesen sokszor megijesztek másokat a kinézetemmel és viselkedésemmel. Nem tűnök mérgesnek vagy agresszívnak, de nagyon intimidáló tud lenni az érzéstelen az.

96 kb vagyok nagy darab szakállas. Kondizok és boxolok ... szóval sokszor vagy olyan, hogy a nők megszorítják a táskájukat a közelemben és folyamatosan hátra néznek vagy éppen ha szembe jön velem át megy az utca túl oldalára majd mögöttem vissza.

Itt nem arról van szó, hogy olyan óriási nagy darab lennék, mert nem vagyok. Vagy éppen hajléktalan kinézetű, mert Springfield, saxolondon, pull&bear, zara stb ... márkákat hordok, amik nem kifejezetten nagy számok nem azért íromle, csak hogy öltözködésre átlagos vagyok.

Ápolt a hajam és szakállam stb...

Magyarul vagy a metakomunukàciómmal intimidálok másokat. A fentebb leírtak nem csak nőknél jön elő, rengeteg férfi is hátra hátra néz, megszorítja a táskáját, hírtelen gyorléptekbe vált, de ha leelőzőm (mert a szorongásom miatt elég gyorsan sétálok) akkor mögöttem hírtelen lelassít extra lassú tempóba stb...

Rengeteg furcsa esetről tudnék beszàmolni.

Még nem találtam megoldást rá. A pszichologus nem segít, csak a barátok, rengeteg interakció másokkal stb... Most ezek nincsenek meg az életemben így rosszabbodnak a tüneteim, de amikor megvoltak sokkal barátságosabb volt a metakommunikációm, ha nem is tökéletes de látszódott a kiút.

Többen írták, hogy ezzel nem vagy egyedül.

Nos, én is nagyon hasonló vagyok mint te, azt hiszem.

Iskolás koromban figyeltem fel arra, hogy mások elkerülnek, arrogánsnak és beképzeltnek hisznek, mert az arcmimikám nem olyan mint másé, sokkal szegényesebb... Nehezemre esik mosolyogni vagy olyan képet vágni, ami jókedvet tükrözne és rosszul is esik ha felszólítanak arra, hogy mosolyogjak.

A szegényes arcmimika összefügghet a szorongással, szorongássos zavarokkal is, tehát nem feltétlenül pszichopata az aki kevés érzelmet mutat. Lehet más zavara is az illetőnek...

Biztosan nem tudom, de introvertált személyek gyakran szorongóak. Ez egyfajta védekezés talán...

Ebben az évben vizsgáltak engem is szorongásos panaszokkal és természetesen feltűnt az orvosoknak, hogy a mimikámmal bajok vannak... A diagnózis végül az lett, hogy valószínüleg személyiségzavarom van.

Az arcmimikai blokkon egyelőre nem változtatott az, hogy ezt tudom.

Én is azt a tanácsot kaptam csak, hogy jobban érezném magam ha találnék egy elfogadó baráti kört...

Csakhogy ez nem csak tőlem függ. Főleg ha a legtöbb ember nem tud másra gondolni, csak pszichopátiára.