Öngyilkosság - Nincs senkim, nem is akarok. Ez Nem segítség kérés, itt nincs segítség, csak érdekel mások mit tennének, ennyi. Read More (? )

80.Azért nehéz erre válaszolni(hogy hol próbálkozz) mert nem tudom milyen idős vagy bár az elején mintha írtad volna hogy 18 körüli..De egyébként meg azt is írtad hogy nem mozdulsz ki otthonról és ha mégis akkor sem beszélsz senkivel..így tényleg csak a net marad itt viszont úgy lehúzod magad hogy az esélyed épkézláb lányt megismerni kb mint a lottó ötös.. :)

Szóval gondolkodom rajta hogy mit tennék a helyedben azon kívül amit 10X leírtam de nem könnyű.

Viktor, a Te szövegedet elolvastam, a kommenteket csak átlapoztam, hát jó mélyen vagy. Több helyen is felbukkant már a neved.

Az általános 8 éve kegyetlenül rossz, ha az embernek nincsenek barátai, sőt az egész osztály szívatja, és a családjára se támaszkodhat (anya-apa), átéltem ezt, engem a 3 évnyi megállás nélküli online játék tett túl az utolsó években. Előtte is a kockulás volt szinte mindenem. Online voltak haverjaim, nem voltam rossz játékos, ezért benne voltam az ismert alap magban. De aztán, jött a középiskola, és végre "normális" osztályba kerültem, és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, sőt, vannak nálam rosszabb helyzetben lévők. Lettek barátaim, és az a 4 év úgy elrepült... Add meg magadnak az esélyt (veszteni nem vesztenél vele) és iratkozz be középbe. Azt is abbahagyhatod. Igaz, Te pont abban a generáció váltásban vagy ~'00 ahol már a tinik nem tudnak tinik lenni, a gyerekek se gyerekek már olyan értelemben. Nincsen már egyéniség, nincs már vagány öltözék, semmi újat nem tud senki felmutatni, mivel már egyre "elfogadhatóbb" minden. Végig nézek a mostani gimiseken és kb copy+paste. Már az én generációmnak és nehézkes volt egyéninek és olyan stílusban megjelennie, hogy az személyhez köthető legyen, de azért még sikerült. Persze nálunk és végigsöpörtek trend hullámok: általánosban emo, általános végén/közép elején a biszexség kezdte felütni a fejét meg a lezbiség, státusz szimbólum az egyik giminek meg a Converse cipők voltak, aki nem abban ment, azt kiközösítették. Ezzel azt akarom mondani, hogy akkor is volt felszínesség, de nem ilyen mértékben is durván mint most.

Érettségit megszerezni nem olyan nehéz, bár már elég sokat fingatnak a különféle szigorításokkal. Mivel Mo a bürokrácia hazája, ezért papírokból sose elég. Munkázni érettségi nélkül, még lepukkantabbakat találhatsz, ha csak nem mennél külföldre. De elmehetsz pl. egy gyárba, ott nem kell az emberekkel társalogni, csak végezd a dolgod- rövid távon ez jó megoldás lehetne, gyűjtenél pénzt és léptenként vissza is tudnál szocializálódni.

Én nekem sincs senkim, akit társamnak tudnék titulálni, a barátok meg egy teljesen más kategória. Nem tudom, hogy mikor roppanok bele ebbe a tudatba, hogy nem lelem a társamat, akit annak véltem az meg cserben hagyott. De ameddig bírom, (főleg ha jobb passzban vagyok) próbálok produktív lenni. Vagdosás=figyelemfelhívás/tapasztalás, Öngyilkossági szándék (kihirdetése)=segélykiáltás, tényleges tett=reményvesztés. Te még bőven reménykedsz, hogy eljön a megváltó. Csak az a gáz, hogy az egész a fejedben dől el. Jót tenne neked, egy kis nézőpont váltás, akármi is az eszköz hozzá: új környezet, új ország, könyv/film, ember esetleg állat társasága, tudatmódosító szerek, meditálás, internetes fórum (ne a gyk), halálközeli élmény-adrenalin löket stb...

Amúgy meg nem kell egyből ribizlinak hívni minden csajt, mivel a pasik se szentek, tudják, hogyan kell manipulálni a lányokat, hogy megkaphassák Őket egy-két alkalomra. Volt egy gyerekkori barátnőm, aki kb. 12 éves korától pasizott, két kezemen nem tudom megszámolni, hány csávóval feküdt le... Senki se tudta, hogy min ment keresztül (csak én, mert születése óta ismerjük egymást), hogy majdnem kiugrott a nyolcadikról bedrogozva olyan 14 évesen...Minden csaj ismerőse csak ribizte a háta mögött, de a lány nem akart mást, csak, hogy valaki szeresse, bármibe is kerüljön ez. Nagyon rossz családi körülményei voltak, szülei elváltak, dobálták jobbra-balra. Szval nagyon sokan nem önszántukból lesznek a nép szavával élve qvák, csak egyszerűen naivak, és reménykednek. És ugye a fiúk/férfiak többségének mi kell...? Ez olyasmi, mint ha kiraknának étlen szomjan a sivatagba, és bármit megtenne az ember, hogy vízhez jusson. Csak épp nem fizikai, hanem lelki síkon. Amúgy végre megtudott állapodni és már 3 éve komoly kapcsolata van, tök normális a sráccal, de ha akkor feladja... Igaz ez az Ő storyja, másé nem biztos, hogy happy endinges lesz.

Am ha van vmi kérdésed, akk írj privit, átéltem már egy-két dolgot.