Milyen érvek szólnak az mellett, hogy valaki ne dobja el az életét?

El kell rángatni szakemberhez. De ez nehéz. Meg kell értenie hogy lehet hogy tudnak rajta segíteni. Nem biztos, de lehet. Ha elmegy akkor van esély, ha nem jön össze meg akkor is elveheti az életét. De ha fordít a sorrenden akkor teljesen biztos hogy nem tudnak rajta segíteni. Ilyen kilátásban az a plusz 1 vagy 2 hónap kipróbálni valamit megéri. Legalábbis nincs vesztenivalója. Ha nem jön össze se veszít semmit hanem ugyan itt lesz. Ha öngyilkos lesz akkor meg elveszti erre a lehetőséget.

Ezt kell megpróbálni kicsit tapintatosabban beadagolni neki.

Emellett ha tényleg depressziós vagy rossz élete van és ezen gondolkozik akkor a szavaid önmagukban semmit se érnek hosszú távon. Szakember segítsége kell a depresszióhoz és gyógyszeres kezelés. Ha meg rossz élete van azt se oldják meg a jókivánságok. El kell dönteni ér-e neked ez az ismerős annyit hogy időt, pénzt és energiát áldozz rá hogy segíts neki. Majd szintén szakember segítségével helyrerakni egyesével a dolgokat az életében.

Egyrészt azonnal szólnod kell valakinek, mert ha megteszi, az neked sem lesz kellemes, az egész életedet végigkíséri és úgy fogod érezni, hogy te voltál a hibás.

Másrészt:

A legtöbben ezen átmegyünk, átmentünk és át fogunk menni. Sokszor. Tehát ez azért nem olyan egyedi. vannak pillanatok az életben, amikor leülsz és elgondolkodsz, hogy ennek az egésznek, ami éppen veled történik, úgy mégis van e értelme, van e értelme tovább élni, vagy csak hagyjuk abba a francba és kész, ne erőltessük.

Ha racionálisan nézem, van benne igazság. Logikailag egyszerűbb feladni, mint küzdeni tovább. De eddig nekem még mindig megérte, mert jött valami jó. Ahogy egyre jobban öregszel, ezek a gondolatok egyre többször jönnek elő. Ahogy elfogy körülötted a levegő, a barátok, rokonok, akiket szerettél, egyre jobban úgy érzed, nem érdemes továbbmenni. De ez nem igaz. Ilyenkor elég, ha csak átváltasz külső szemlélő "üzemmódba" és úgy nézed a világot. Meg fogsz lepődni, mennyien vannak olyanok, mint te, és mégsem adják fel. A közvetlen környezeted is tele van ilyen emberekkel. A szomszédod, a fogorvosod, a pénztáros a Sparban, a buszsofőr. Csak nem beszélnek róla. Egy idő után pont az az érdekes, hogy ha ezen túl tudod magad tenni - egyre többször, akkor a végén ez már eszedbe sem jut, mert mész tovább. Én már csak azért is kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még az élet számomra. Mert csodák igenis vannak. Nem a csodákban nem hiszek, hanem az emberekben, Csodák meg nélkülük is vannak. Számtalanszor láttam már csodát. A boldogság relatív. Van úgy, hogy évente 3 másodpercre vagy boldog, de az akkora löketet ad, hogy végigvisz a következő éven.

És igen, meg kell nézni egy olyan embert, aki tolókocsiban ül, mondjuk gyerekkora óta, hogy vajon őt mi motiválja? hogy lehet az, hogy boldog, mosolyog, nevet. Mindig. És soha nem adja fel. Ismerek embereket, akik számomra szörnyű dolgokon mentek keresztül és tudnak mosolyogni. Ha ők tudnak, akkor én is. És te is. És ő is.

Feladni a legkönnyebb.