Kiközösítenek, mit csináljak?

Az egész történet úgy kezdődött, hogy amikor kezdtem az általánost, voltak barátaim, a legjobb barátaim közé tartoztak:

V: tornász

SZ:egy teltebb kislány

Szóval V volt a legjobb barátom és Sz...Valamiért V-nek az az ötlete támadt, hogy fussunk el Sz-elől..ezt addig csinálta míg elhidegült tőlünk...aztán V elkezdett másokkal barátkozni és nem tudtam mit tenni ellene pedig megfogadtuk, hogy örökké legjobb barátok leszünk...Majd 3.-ban lett neki egy másik legjobb barátja is...Őt hívjuk I-nek..Szóval ez egészen negyedikig ment mikor elhatároztam, hogy szerzek magamnak barátokat, mert ez sajnos eddig nem ment...aztán szereztem is egy barátot akit most E-nek hívok..szóval körülbelül egy hét sem telt el mikor V is elkezdett barátkozni E-vel az én kkoriban legjobb barátommal...E persze rögtön áttért mert V volt akkoriban a legmenőbb...szóval amikor hazamentem össze futottam V vel és kérdeztem tőle, hogy akkor most már I a legjobb barátod?Mert azt mondad, hogy örökké legjobb barátnők leszünk...miközben a könnyeimmel küzködtem ő csak annyit felelt, hogy attól még én vagyok a legjobb barátja csak I a legeslegjobb...majd csöndben hazasétáltam...utána emlékszem, hogy testnevelés órán V és I játszottak, mikor odarohantam hozzájuk és mondtam, hogy I elvette e legjobb barátomat...a többiek csak néztek, hogy mi bajom van..5.-ben jött hozzánk egy új kislány őt T-nek nevezem...T és az én volt legjobb barátnőm V összebarátkozott...És hárman voltak legjobb barátnők...az öltözőben mindig tomboltak...én ezt már nem tudtam elviselni, hogy miért nem barátkozik velem senki...öngyilkos akartam lenni...többször megvágtam magam és egyszer lebuktam...mjd óra végén kimenekültem a mosdóba és engem kerestek...azóta volt egy pár tábor amin összeraktak kettő emberrel az egyik átszökött egy másik szobába, úgy, hogy tudta, hogy a földön fog aludni..a másik társam megértő volt mert egyszer vele is ezt csinálták...azt mondta, hogy valószínűleg azért nem szeretnek mert dohány szagom van, amiről én nem tehettem...azóta amióta ezt tudom többen viccelődtek velem, hogy én biztos cigizek stb..majd télen amikor a kabátokat tároló szekrényben volt a kabátom egyszer reggel arra jövök be, hogy mindenki átköltözött egy másik szekrénybe...én ezzel nem tudtam mit kezdeni...tehetetlen voltam...6.ban elzárkóztam és senkivel sem törődtem, sokszor amikor öltöztünk megállás nélkül elkezdtem zokogni...senki sem kérdezett semmit csak némán bámultak...majd volt egy tábor ahol elkezdtek cikizni éppen amikor lefele tartottunk a hegyről először csak a nevemet kiabálták, tűrtem...majd végül ez átfajult egy olyan dologgá amit már nem tudtam elviselni...Perverz dolgokat mondtak rólam, például azt, hogy **** jók a zsömléid adjak egy kolbászt...előre rohantam és ők még direkt hangosabban ordították utánam, majd végül ők is elkezdtek rohanni...mikor kifáradtam leültem a földre és elkezdtem zokogni...majd hallottam, hogy jönnek és V mondja nekik, hogy kérjenek bocsánatot tőlem...ezen nagyon meglepődtem, hogy pont ő.. pont az akire nem számítottam...Majd az egyik odajött és felsegített és bocsánatot kért...azóta rengeteg idő telt el de még mindig semmi...tudtok segíteni, hogy mit csináljak?Vagy mi a véleményetek erről...Mit csináltatok volna a helyemben?