Van még valaki ennyire szar helyzetben, mint én?
A következő sorokat nem önsajnáltatásból írom, hanem ezek tények, maga a valóság.
Jelenleg 23 éves férfi vagyok. Az élet minden területén kudarcot vallottam, szinte semmi sikerem sincs, az életem mondhatni teljes csőd.
Tehát:
-Nincsenek emberi kapcsolataim, barátaim, barátnőm, és soha nem is volt semmi emberi kapcsolat a családomon kívül
-Nem sikerült befejeznem a középiskolát, így nincs iskolai végzettségem
-Egyszerű, betanított munkát végzek, amit nagyon nem szeretek, de hát iskola nélkül mi mást lehetne...
-Depressziós vagyok, szorongok, illetve sok testi betegségem is van
-Nem szeretem magamat, nem szeretem a belső illetve külső tulajdonságaimat, mondhatni utálom
-A munkába járáson kívül nem megyek sehová sem, mondhatni ki sem mozdulok itthonról
Ami a legjobban ki tud akasztani, amikor elnézem a kortársaimat vagy a régi osztálytársaimat és látom hogy ők már tartanak valahol az életben, mennyi mindent elértek, és hogy élik az életüket, én meg egy helyben vegetálok és nem haladok se jobbra, se balra.
Én azt veszem észre, hogy velük egy nap annyi minden történik... Velem meg semmi... Mindennap ugyanaz szinte. Ugyanolyan szar.
válasza:Közhelyesen múlik, de csak rajtad áll az egész.
Tegyél össze csak 150-200 000 forintot, ennyiből már el tudsz költözni nyugat-Magyarországra albérletbe.
Ha 100 szót megtanulsz németül, 1 héten belül lesz munkád Ausztriában gyárban, legrosszabb esetben is átlag 1600 eurós havi fizetéssel (14.-15. havit beleszámolva).
Fél év után veszel egy olyan kocsit, ami Budapesten "menőnek" számít a korodbeliek között, s gond nélkül törleszthetsz egy saját kis házat is, határtól 5 percre 15-20 millióból gyönyörű házat lehet venni, majd felújítani úgy, hogy dupláját keresed, mint Pesten.
Ha lesz pénz, kialakul a szociális életed, magabiztosságod is.
válasza: válasza: válasza:Van. Azzal a különbséggel, hogy én éltem, vittem valamire, mert küzdöttem, aztán beütött a krach, egy válás a padlóra küldött, talpraálltam, újra dolgoztam, és egy betegség mindent tönkretett. Itt vegetálok, nem megyek sehová.
Annyi a különbség kettőnk közt, hogy én megtapasztaltam már az élet habos oldalát, onnan visszacsúszni se kellemes. Te még nem is éltél.
Alapjában depressziós vagy, jó mélyen. Evickélj ki belőle, kérj segítséget! Magadtól nem fog megoldódni. Ne szégyelld, ahogy nézem, még nagyon fiatal vagy, van kiút. Kérj orvosi segítséget! Ha nem is örökre (nem vagyok a helyedben, ezt nem tudhatom), de ki lehet lépni a gödörből. Egyedül nem fog menni, leírásod alapján túl mélyen vagy. Legalább egyszer próbáld meg, ahol sorstársak vannak. Annyit tegyél, hogy szakember segítségét kérd. El sem fogod hinni, mennyivel jobban érzed majd magad. Örökre nem garantálom, mert emberfüggő, ki milyen. De sosem lehet tudni, lehet, hogy neked ez bőven elég lesz. Ne pszichológust keress, hanem pszichiátriát.
Köszönöm a válaszokat.
Igen, én okoztam magamnak, de azt érzem hogy lehetetlenség változtatni rajta. Nem tudok változni. Ha változtatni akarok, csak egyre mélyebbre csúszok. Olyan, mintha ez lenne a sorsom, hogy szenvedjek, mintha egy átok lenne rajtam.
Igen, én még valóban nem éltem, és ha azt mondanák nekem, hogy idézzem fel az életem legjobb pillanatait, akkor képtelen lennék rá, sajnos.
Ahogy ismerem magamat tudom, hogy soha nem fogom orvos segítségét kérni, mert a kommunikáció is nehezen megy, el sem bírnám mondani a problémámat olyan szorongásban szenvedek, ráadásul szégyellném is nagyon a dolgot.
Úgyhogy nem tudom, hogy megfog -e valaha oldódni a helyzet, de valószínűleg nem.
Emlékszem jó pár éve is kiírtam ide egy hasonló kérdést, és azóta sem változott semmi. Félelmetes és elkeserítő...
válasza: válasza: válasza: válasza:Én se vagyok jobb sokkal. Igaz én hármas átlaggal érettségiztem, de a továbbtanulásra se pénz, se elkötelezettség nem volt. Leginkább azért, mert nem tudom miben lennék jó... De hogy ilyen 5000 oldalas lexikonok fújásában nem, az biztos. Keresem az előrejutási lehetőségeket ahol tanulni kell, de nem valami Dr.Weiszmanmüllerburg százoldalas tanulmányait.
Munkám laza, kb. középsuli hangulat, de szarul fizet.
Emberi kapcsolatok sosem mentek. Nincs személxiségem, humorom vagy bármi.
Az életem üres. Menekülök előle most még csak az álmokba meg gagyi játékokba. De nem hiszem hogy megérem a 28-at. A 27et is csak azért hogy az anyám le tudjon vizsgázni újabb gyász nélkül. De utána nem sokáig maradok.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!