Régen (2000 előtt) ti is elszigetelve éreztétek magatokat?

Tény, hogy többet tudok a világról így a nettel :) Megváltoztak a dolgok.

De mivel azért osztálytársaim, szomszédaim voltak, megvolt az alap szocializáció, az újságokból, könyvekből (kb. 10 ezer kötet volt otthon) pedig még többet megtudtam...

Viszont élvezni a természetet élveztem, emberek nélkül. Ez ma is így van.

Igaz, nem laktam kis faluban a netes időszak előtt. Poros kisváros volt, amiről nem tudtam semmit, annyira nulla volt, nagyfalu, aminek a szélén laktam és a természetet jártam s állatokkal voltam el (a szomszédnak volt mindenféle. a netről nem tudtam volna meg, hogy milyenek testközelből, persze bizonyos titkokat a filmek villantanak fel, egész életemben természetfilmeket néztem)... S mindig közel volt a megyeszékhely, ez nekem azért fontos. Most is 25 km-re van, be is utazunk minden hónapban, mert valahol be kell várásolni, a faluban nem lehet. 2 pici falu között lakom, de sok az erdő, van patak és folyó, a környéken 3 ház lakott, ez nekem szuper.

Net nélkül is tudnék mit csinálni, de azért nekem nagyon jó, hogy van. Sokszor gondolok rá, hogy mennyire könnyen jut el hozzám bámulatos zene és milyen rengeteg emberke énekel csodásan a youtube-on... S annyi ember van, annyi netező, hogy szinte bármi érdekel, találok valamiféle választ (ha nem akarok nagyon extrém dolgokat). Tetszik, határozottan.

De NAGYON örülök, hogy 18 éves korom után találkoztam a Nettel. Rekordgyorsan beszippantott s csak a körülményeim s hajlamaim miatt nem vagyok a gép elé ragadva szinte nonstop. De ugye, régen nekem csak a természetjárás volt (és a matekozás). Ha ez a napi sok órás nyári mászka kimarad, mi lenne most? Lehet, hogy megszoktam volna, hogy 1-2 apró séta van a héten, brrr. Biztos rájönnék, hogy nem jó, de azért örülök, hogy gyerekkoromat nem nyomorította meg a netfüggőség. Nem vagyok én olyan erős, hogy kikerüljem...

Nem olvastam el a leírást, de most is elszigetelve érzem magam, van minden, amivel felvehetem az emberekkel a kapcsolatot, de olyan kommunikációra alkalmas partner nem akad, akivel normálisan lehetne beszélgetni élőben, vagy interneten keresztül. Így hasonló, sőt még rosszabb lehet az életem mint azoknak az embereknek, akik akkor voltak fiatalok.

Sok információval egybekötve, sok kamu hír is akad.

Filmekkel egyetértek, bár akkor meg nem tucat számra jöttek a szarabbnál szarabb filmek, mert egy film leforgatása komoly költségekkel járt. Nem úgy mint ma, ma már szinte bárki összehozhat igénytelenebbnél igénytelenebb tartalmat.

Egyrészt valamennyire én is elszigetelve éreztem magam, viszont manapság meg leginkább "elveszve" vagyok az internet végtelenségében.

Legjobb időszak a tinikorom volt, meg fiatal egyetemista korom, mikor még relatív új dolog volt az internet, internetes ismerkedés, lehetett beszélgetni, jobban számított az emberi érték. Manapság meg húspiac a világ.

Ráadásul megvolt a szépsége is a "hiánynak".

Sokkal jobban élveztem egy filmet, sorozatot, egy játék is kitartott 5-10 végigjátszásig. Zenét is rongyosra hallgattuk.

Ma meg 10 perc alatt lenn van egy játék, film, sorozat. Amint megnézek egyet jön a másik, nincs semmi érzelmi kötődés, nincs semmi értéke a tartalomnak, mert nincs idő "megemészteni".

Szerintem amíg nem volt minden háztartásban internet, vagy korlátozott volt a használata, és lassú, addig sokkal jobb volt az élet. Gyerekként meg volt az a feeling, amit az amerikai filmekben is láttam. Felültünk a srácokkal a bmx-re aztán tekertünk, erdőbe bunkit építettünk, hunyóztunk, lámpa oltásig kint csatangoltunk, persze volt már akkor is playstation meg filmeztünk rengeteget a 90-es évekbe, de valahogy teljesen más volt. Tinédzserként meg nem volt okostelefon, annyira az internet sem volt elterjedve hogy hazaérve egyből beüljek elé, és másokkal tartsam a kapcsolatot. Helyette suli után ökörködtünk a városba, majd késő délutánra megbeszélve egy időpontot újból összejöttünk a haverokkal és este 10-11-ig haza sem mentünk. Aztán hazaérve csináltam szenyót, 1L kóla aztán oda se neki, mentek a jó filmek a tévében, éjszakákig nyomattam, mégse voltam fáradt másnap suliba. Koncertek, diszkók sokkal színvonalasabbak voltak, normálisan lehetett ismerkedni, meg volt a hangulata, péntek este tele volt a város fiatallal. Senki nem bámulta az okostelóját.

Manapság meg évek óta nem nézek tévét, mert semmi értelmes nincs benne, filmeket már filmrajongóként is kezdem unni, hisz a net által mindent betudok szerezni, most azonnal. Haverok már nem nagyon vannak, szétszéledtünk. Bulizni sem járok, nincs már egy normális hely sem. Péntek este ha bemegyek csak sétálni egyet a városba, szinte üres. És nyár van, jó idő!!! Emberekbe felesel, mert mindenki a telefonját bámulja. Ha nem vagy fent a facebookon, akkor kb. nem is létezel. Én azért is töröltem magam, mert full felszínesek lettek a kapcsolatok. Hiába tudtam elérni bárkit, 1-1 beszélgetés semmilyen volt, cső mi a helyzet, ááá semmi, majd összefuthatnánk, ja. És ennyi. Nem válaszolnak, lesz@rják az embert. Fórumozni sem lehet már olyan szinten, és olyan kulturáltan, mint a 2000-es években. Talán mert nem volt minden idiótának internet otthon. Persze minderre rámegy a depresszióm, a felnőttévállás rögös útja, lehet ezért látom ilyen rózsaszín ködben a 90-es, 2000-es évek elejét(úgy kb. 2007-ig), aztán az is sz@r volt, de én nagyon élveztem. Manapság is tök meglennék okostelefon, internet nélkül.