Folytonos szomorúság?

Csak van tán valami olyan az életben, amit szeretsz csinálni, ami boldoggá tesz. Arra kell ráfeszülni, nem azzal foglalkozni, hogy mi az ami szar.

Ebbe a korban ez nem ritka, majd ha középsulis leszel, eltávolodsz a szüleidtől, új közegbe kerülsz, más lesz. Én életem is megváltozott, amikor középiskolás lettem, jobb távol tanulni a szüleidtől!

Kezdj el valamivel igazán foglalkozni, ha van valami ami érdekel egy kicsit is, zenélj vagy írj vagy rajzolj, járj el valami foglalkozásra akár egy jóga óra a helyi művelődési házba :D az idősek fel tudnak dobni, és hallgass power metalt mert attól tuti fel fogsz pörögni meg visszajön az életkedved. Szeresd hogy élhetsz meg egészséges vagy es erőltesd magad programokra a haverjaiddal lehet nyitottabbak lennének az emberek ha te is nyitottabb lennél. Szüleid meg nehéz ügy, nehéz kor nekik is ha a gyerek kamasz, majd megértik vagy nem tom bonyolultak a felnőttek. És ne legyen akkora a baj hogy bántsd magad, csak egy kis mozgosításra van szükséged mások nem tudják megoldani a gondjaid, sz*rd le a dolgokat amik bántanak. (társadalomkritikát meg nem írok, de ha elengeded magad másokkal is jól tudod érezni magad) menj többet napra, egyél olvadt csokit, meg vicces sztend áposok nézegetése segít. Meg a C vitamin is mindenre jó amúgy meg.

Csak 16 vagy, az olvasottak alapján megválogatod kivel beszélsz, nem csak random barmokkal. A rock/metál sok embernek bejön, nekem is. Csaj vagy 16, gondold is meg kivel beszélsz kivel nem. Ha meg nincsenek igazi barátok az nem azért van mert te vagy a rossz, hanem az emberek a rosszak! Ha nem fogadnak el sokan vagy ilyesmi szard le.. De ne vagdosd te is magad.