Van olyan hozzátartozód, aki ha nem lenne már, te sem tudnál tovább élni?

Nincs.

Nem azért mert nem szerettem a hozzátartozóimat. Egy hozzátartozóm halála nekem is nagyon fájna, de az élet megy tovább és inkább az élő családtagjaimmal foglalkozok.

Nincs. Sajnos már eltemettem mindenkit, de az élet megy tovább.

Gyerekeim nincsenek, már csak egy nagybátyámról gondoskodom, de ő is már 81 éves.

Sokáig hittem azt, hogy nem lehet túlélni pl. a szülők elvesztését, de amikor eljön az a nap, mindig kap az ember elég erőt a túléléshez.

Nekem volt, és öngyilkos lett. Sokáig azt hittem meghalok a hiányától, ő volt a kapaszkodóm az életben, akivel mindent megbeszéltem, feltétel nélkül szerettük egymást, folyton beszéltünk, tartottuk a kapcsolatot, találkoztunk.

Eltelt pár év a halála óta de úgy érzem már nem vagyok ugyanaz az ember, valami meghalt bennem azóta, folyamatosan érzem a hiányát, nem múlik az üresség amit hátrahagyott. Egy időben teljesen megvadultam, jóformán fejjel mentem a falnak, leamortizáltam sok emberi kapcsolatomat, teljesen kifordultam magamból. Aztán csillapodott ez a dolog, lenyugodtam, most már csak csendes fájdalmat, haragot és csalódottságot érzek.

N

A vőlegényem.

Nyilván tudnék utána is élni, de hogy évekig nem néznék férfira - ha egyáltalán valamikor is igen -, az biztos.

Rengetegt ad, érzelmileg, biztonságban érzem magam vele, tisztel, becsül, megért, meghallgat, és az ágyban is 100% passzolunk.