A nagymamám idősek otthonába költözik. Hogyan tovább?
Sziasztok.
Március 10-én leszek 18 éves. Intézetben nőttem fel. 2011-től tavaly nyárig éltem ott. Anyukámmal a kapcsolatom nagyon rossz, apukámmal meg semmilyen. Tavaly nyáron jöttem el végleg a gyermekotthonból, azóta a 80 éves nagyimnál lakom. Ma kaptunk egy hírt, elsején beköltözhet az idősek otthonába, ahová már rég készült. A házát áruljuk 29 millió forintért. Viszont mivel ő most elmegy, és én itt maradok, nekem kell megoldanom mindent egyedül. A ház rezsije havonta 100 ezer Forint.
Anyukám nővére pénteken jön haza Magyarországra, és segít nekem elegyengetni a dolgokat. Ő is csak ritkán jár haza, 600 km nincs közel. Holnap megyek 2 állásinterjúra is, remélem sikerül.
Próbálok a rezsiből olyan dolgokat lefaragni, amik nem létszükségletek. Most, hogy mama elmegy, a rezsiből lejön az ebéd, amit hoztak neki. Ez havi 18 ezer Ft volt. Illetve le fogom mondani a szemétszállítást is, mert nem fáradság nekem elvinni az utcában a konténerbe. Napi egy zsák szemét. Tehát remélem le tudok menni valamelyest a rezsivel.
Lezárom a fűtést a házban azokban a szobákban, ahol nem járunk.
Ma már kisírtam a szemem, hiszen nekem nagymama volt a támaszom és a családom. Nagyon kivagyok... Na nem akarom sajnáltatni magam.
Végzettségem sajnos nincs hiszen amikor az otthonban laktam, akkor félbe kellett hagynom a gimnáziumi tanulmányaimat, mert nem tetszett a főnökségnek, hogy én gimiben tanulok. Sajnos miattuk jelenleg a 8 osztályom van meg. Ezen is tervezek változtatni, csak előbb legyen egy munkám.
Nagymama a nyugdíjából továbbra is segít majd engem, ez nagyon jó. És én se tervezek örökre ebben a hatalmas házban maradni... Lakást szeretnék venni, de ehhez előbb ezt kell eladni. Illetve mivel több, mint 6 évig laktam gyermekotthonban, kapok 1,9 millió Forint életkezdési támogatást.
Van, aki azt javasolja nekem, hogy menjek el Ausztriába kicsit mosogatni vagy betanított munkára, hogy az anyagiakat rendbe tegyem. na nem olyan drasztikus a helyzet. Apai nagymamámékkal a kapcsolatom szintén olyan semmilyen. Tavaly nyáron laktam náluk 2 hónapot, elég is volt.
Van, aki szerint az 1,9 millió Forint állami támogatásomat költsem arra, hogy kiveszek egy évre magamnak albérletet és akkor egy évig lesz biztos lakhatásom.
Nagyon kérlek benneteket, ne ítéljetek el, hiszen 11 éves korom óta nincs meg nekem a biztos családi háttér, mint másoknak.
Ha valaki feltételezné, hogy hazudok, akkor írjon rám privátban és be fogom neki bizonyítani, hogy a teljes igazságot olvashatjátok.
Szeretném, ha adnátok nekem tanácsokat. Hogy ti mit tennétek a helyemben.
És ha emberségesek lesztek velem, akkor egy kicsit jobb kedvem lesz. És nem sajnálatra van szükségem, hanem tanácsokra, ötletekre.
Nagyon szépen köszönöm nektek.
18/fiú
Szia!
Érdemi tanácsot sajnos nem tudok adni, de nagy örömmel olvastam, hogy nem omlottál össze a nehézségek súlya alatt, és hogy ilyen eltökéltséggel keresed a megoldást. Kitartás! Aki ilyen talpaesett és kitartóan dolgozik, erőfeszítést tesz, mint te, annak előbb-utóbb sikerülni fog, amit eltervezett. A nagyit mindenképp látogasd minél gyakrabban, nem biztos, hogy nagyon jól fogja érezni magát eleinte az otthonban.
Jelenleg még mindig el-el sírom magam, például előbb a boltban is. Fényképeket nézegettünk vele. És próbálom vele megértetni, hogy nem kell elmennie, hisz ez az otthona 60 éve. És az a baj, hogy ő mindig mikor a fejébe vett valamit, azt véghez is vitte. És most tele beszélték a fejét. Érdekes, mert ebben a dologban tuti, hogy a nagynéném keze benne van. Ugyanis... Egyik napról a másikra lett helye a nagymamámnak az otthonban, holott 50-en vannak előtte a várólistán. És furcsa mód először a nagynénémet hívták fel, hogy csütörtökön költözik az anyja és csak utána jött ki hozzánk az otthon vezetősége, hogy akar e menni. Nem tudom, de nekem ez a dolog messziről bűzlik.
Egyébként fűzögetem a nagymamámat, hogy maradjon. Mert én nagyon szeretem őt. Igaz, hogy én is szoktam ideges lenni és nehéz vele, mert 80 éves asszonnyal nem könnyű. De nekem is megvan az okom a feszültségre, már csak a szüleim patkánysága miatt is... Bízom benne, hogy velem marad. Mert én még nem vagyok felkészülve az önállóságra.
Szia.
Nagyon ertelmes, jóravaló, értékes ember vagy. Igazan orom olvasni, h ilyen csaladi hatterrel nem fogsz elkallodni. Nagykn drukkolok Neked es kivanom,h talald meg a szzamitasaid. Ezek utan csak minden szep es jo kovetkezzen az eletedben es valjon valora minden almod!
Hogy sikerultek az allasinterjuk?
Nagyid miert akar otthonba menni? Segitsegre vagy allando felugyeletre szorul, vagy csak koranal fogva? Sok helyen van hazi segitsegnyujtas, h a gondozo minden nap hazhoz meegy, megfurdeti, kiadagolja a gyogyszereit, kicsit figyel az idoosre. Ez nem lenne eleeg? Persze Te is tudsz segiteni,dr ha doolgozni fogsz, akkkor nehezkesebb. A gimit azert jo leennne valahogy folytatni. Manapsag az az alap a boldogulashoz. Vmi osztondij vagy munkaugyi kozpontban tamogatott beiskolazas nincsen?
Nem tudom ez hogy mukodik, de pl.az otthonbol nincs vki aki tanacsot tudna adni,h merre tovabb? Vagy pl. Onkormmanyzatnal aa szzoc. Osztaly, vagy csaladsegito. Itt biztos vannaak olyan szoc. munkasok, elhivatott emberek, akik ismerik a lehetosegeket es segitenek. Probald meg.
Ebben a vilagban nagyon sok felnott elveszettnek erzi magat, Te meg szinte gyermek vaagy. Muszaj,h valaki melletted legyen, es megmutassa a lehetosegeket.
Nagyon drukkolok Neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!