Nincs életem, mi tévő legyek?
Nagyon magányosan érzem magam, nincsenek barátaim, senkim. Fősulis vagyok, most fogom befejezni az első évemet, és eddig még senkivel nem tudtam megismerkedni. Egy barátnőmmel együtt jöttünk fősulira egy szobába is , de ő másokkal kezdett barátkozni, 'menő' emberekkel, kapcsolata is van, és egyszerüen már nem is beszélünk, csak a nagyon szükséges dolgok miatt, mert még mindig egy szobába élünk, de mondtam neki is már, hogy jövőre itthagyom a kolit.. Csak ő volt igazából barátnőm, és nagyon magányos vagyok, hogy ő lecserélt. Nem tudok barátkozni, 1 éven keresztül próbáltam, de itt már nem lehet szoros barátságokt kötni, mert mindenkinek megvan már a saját kis klikje. Nem tudom mit tegyek, nem érzem igy jól magam, a napjaim monoton, elmegyek órákra, szobába vagyok egyedül, tanulok, aztán meg korán lefekszem és ennyi. És persze a szobatársam éjfél után jön be, hatalmas zajjal.
Hagyjam ott a fősulit és kezdjek valami másba? Nem tudom hogyan kell barátkozni, nem érzem jól magam, egyre sötétebb és depresszivebb gondolataim vanna, a tanulásra sincs motivációm.
Azért mentem fősulira mert a barátnőm is oda ment, lehet ott kellene hagynom vagy nem is tudom; de úgy érzem, hogy nem élek.
Ott ne merd hagyni az iskolát!
Én anno voltam olyan barom, és most csak kínlódom.
Nem szabad! Nehéz, de ha ezt végigcsinálod, utána úgy fogsz visszatekinteni, hogy kár volt ezen kattogni.
Írj rám, ha gondolod és van kedved beszélgetni.
Mondjuk igy is rohadok,csak a kollégiumi szobába. AHJ,NEM TUDOM MIT TEGYEK.
Csak az a baj, hogy ismerek számtalan olyan embert, aki elcseszte a szociális kapcsolataival az életét, mert nem volt. Pszichológia, az ember nem egy magának való sziget, egyszerüen nincs értelme igy az életemnek. Minek tanuljak, minek szenvedjek, ha nem tudom senkivel megosztani? Párkapcsolatra nem is gondolok, mert tudom, hogy nem lesz, de barátok kellenek, de nincsenek. És ez ellen nem tudok mit tenni, annyira magányos vagyok .
Anno nekem gimiben nem volt egy barátom sem, mindig csak egyedül ültem a szünetben, pedig nem voltam se szerencsétlen, se buta, se ronda. Egyszerűen nem ment a kezdeményezés. Egyetemistaként jöttem rá, hogy nem velem volt a baj. Csupán gimiben nem jó közegben voltam, nagyon más emberek között mint én vagyok. Egyetemen nekem már szerencsém volt, mert ott már a nekemvaló emberek voltak. És tök hamar lettek barátaim, akikkel most egyetemen elvégzése után is nagyon jó barátságban vagyunk. Szóval én azt mondanám, hogy hagyd az iskolát, keress olyan szakot ami jobban illik hozzád, ott jobban menne a barátkozás is. Amíg van államilag támogatottad addig még nem baj. Meg talán 2 félévért még nem akkora kár. Egyetemre amúgy is bármikor lehet járni. Én most 27 éves vagyok, van már egy diplomám, de most ősszel csinálok még egyet majd. Szóval azon ne aggódj hogy esetleg késő lenne, stb.
Egyébként ha gondolod én szívesen barátkozom veled. 27F
Vidiripi
- Sportolás az úszást vagy a futást javasolnám vagy még a bicajozást! Kapcsolatokat építhetsz ki másokkal akik hasonló sportot űznek és természetesen barátokat szerezhetsz.
- Szerezz egy kutyát és gondozd, sétáltasd rendszeresen. Ez is jó arra hogy kapcsolatokat építs ki más kutyásokkal.
Több lehetőséged is van.
Végezhetnél közösségi munkát ahol emberekkel foglalkoznak. Vagy főzhetnél így is lehet barátságokat kialakítani receptcserélgetés közösen elkészített ételek, sütemények, stb.
- A sulit ne hagyd ott csináld végig! Írtam néhány lehetőséget de ezenkívül is vannak még.
Azért nem megy, mert elhatározod, hogy nem megy. Mit teszel annak érdekében, hogy legyenek barátaid?
Mit tanulsz? Érdekel az a szakma vagy inkább más érdekel?
Vidiripi
Van valami hobbid vagy valamilyen elfoglaltságod?
Ami nem a tanulás és/vagy a szobába ücsörgés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!