Félek a haláltól, mert félek, hogy senkinek sem fogok hiányozni. Mit tegyek?

Nap, mint nap gyötör ez a gondolat. Sokat sírok emiatt.

Napközben egész jól elveszik a figyelmem a körülöttem lévô emberek, de amint egyedül leszek, rögtön rossz kedvem lesz. Nem tudom, ez miért van, vagy hogyan lehetne ezt megállítani, de kezd teljesen felemészteni. Gyakran gondolkozom azon, hogy ha hirtelen balesetem lenne, hiányoznék valakinek? Ha igen, meddig? Elfelejtenének? Meg egyáltalán milyen rossz is az, hogy ha én meghalok, nem láthatom a szeretteimet. Borzasztóan érzem magam, ha erre gondolok. Nem akarok meghalni.