Miért nincs még egy olyan ember, mint én?

Úgy érzem, teljesen különbözöm más emberektől. Kiskorom óta teljesen más volt a meglátásom szinte mindenről, mint a környezetemben élők közt bárkinek. Pl. 13 évesen már a színes haj tetszett, piercingek, tetoválások, és kerestem az ilyen emberek társaságát, mert velük jól kijöttem. Nem amiatt tetszenek ezek a dolgok, mert nem fogadom el magam, egyszerűen csak nekem ez a normális, és az átlagos emberek furák.

Ránk erőltetik az iskolát, amivel egyáltalán nincs bajom, de akkor miért nem lehet olyan anyagot leadni, aminek hasznát vesszük majd az életben? Az alapműveltség megvan, de minek a sok rizsa?

Kicsit elkanyarodtam a témától, szerintem egyáltalán nem vagyok rosszabb ember, mint a többi, és nem is nézem le azokat akik az átlagot alkotják és szerintük normális az a világ, hogy felkelnek, egész nap dolgoznak/tanulnak, aztán hazamennek és kezdődik az egész teljesen előről. Ki akarok költözni külföldre és az ott évek kemény munkája által befolyt pénzből venni egy nyaralót a tengerparton, és azt újítgatni és kiadni. És a vendégek által befolyt pénzösszegből élni a további életem, úgy, hogy én is a tengerparton lakok.

Mindenki más szerint a színes haj, piercing, tetoválások, tengerparti álomkép egy hülyeség. És lenéznek emiatt. (Pedig teszek a jövőmért).

Rengeteget gondolkozom mélyen spirituális dolgokon, rengeteget olvasok és érdekel az élettel kapcsolatban minden téma.

Az elvont embereket szeretem, goth, emo stílus pl.

Miért van az hogy soha egyetlen emberrel nem találkoztam még, akinek hasonló a gondolkodása?

Egyszer erőt vettem magamon és oda mentem egy goth sráchoz, mert erősen azt éreztem, hogy hasonlítunk, mintha magamat látnám benne. Hónapokig gondolkodtam azon, hogy oda merjek-e menni. Aztán úgy voltam vele, nincs mit veszítenem. Eléálltam és megmondtam neki, hogy nagyon tetszik a stílusa és szeretném megismerni (mint barátot).

Utána beszéltünk pár szót facen is, de nem ír már.

Úgy érzem sosem fogom megtalálni azt, akivel tényleg hasonló (nem kell, hogy egyforma legyen) a gondolkodásunk.

Mindenki teljesen más, mint én. Próbálok nyitni az emberek felé, de mindig rájövök, hogy annyira eltérő a nézőpontunk mindenben, hogy egy idő után csak frusztrálnak.

Nagyon szeretném megtalálni az én különc társam. (Barát)

Mit kéne másképp csinálnom, hogy találjak egy ilyen embert? Hova kéne eljárnom esetleg? Bulizni nem nagyon szeretek.

22/L