A depresszió kiválthat stílusváltást?

Én depressziós vagyok,mert egy senkiházi,megalomániás,elnyomó személy bele akar szólni mindenbe,állandóan ellenőriz,nem hagyja,hogy szabadon döntsek bármiben is. Elegem van belőle,őt gyűlölöm a legjobban.

Ha gondolod írhatsz privátban.

Ami azt illeti egyre több emost látok. Sose fog kimenni a divatból amíg lesznek depis tinik. Meg ugye ezek felnőnek es akkor lesznek idosebbek is.

Én mikor elkezdtem a gimit nagyon magamba húzódtam, sok feketet hordtam es minden nap arra gondoltam hogy vagy magamat vagy valamelyik osztaly tarsam meg kene ölni.

De nem lettem ettol emos. Azt joval kesobb mert tetszett es illett is hozzam.

21/f

#3 Ne kötözködj a nagyobbakkal! Az emónak 2006-2008 magasságában volt egy nagyobb hulláma, azóta viszont vannak ezerszer trendibb stílusok is: hipszter, metalcore, anyám tyúkja... Senki sem fikázta az emókat, senki sem mondta, hogy kihaltak, csak per pill háttérbe vannak szorulva. Úgyhogy nyugi :)

No, visszatérve az eredeti kérdésre: szerintem simán előfordulhat, hogy egy-egy érzelmi állapot hatására más színeket, zenéket kezd el hordani az ember - nyilván olyan dolgokkal szeretjük körülvenni magunkat, ami valami komfortérzetet ad.

"Divatbármibe", pózerségbe úgy szokás belefutni, hogy az nem ismeri eléggé a stílust vagy szubkultúrát, amivel azonosítja magát.

Pl. az emóról tudni kell, hogy akármennyire is "belülről jön", egy zenei alapú stílusról van szó (nyilván nem fognak örülni neked, ha azt hallgatod). Viszont pont nem kötelező depressziósnak lenni hozzá - az ilyen félreértések miatt van rossz neve a stílusnak.

Másrészt, tudom, hogy tök jó dolog, ha egy kiközösített, depis kamasz valamilyen csoporthoz tud végre tartozni, de jelzem, az is egy megoldás, hogy azt mondod, hogy "ezt hallgatom, ezt szeretem, ezt csinálom, de nem szeretném beskatulyázni magam". És rögtön nem vagy pózer (:

Been there, done that, bought the t-shirt, szóval ha gondolod, írhatsz privit.