Én ilyen helyzetben vagyok, és lelkileg össze vagyok törve, a depresszió uralkodik felettem.
2018. márc. 27. 20:31
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 A kérdező kommentje:
Dettó. Nem tudom hogy törjek ki ebből az évek óta tartó állalotból...
2018. márc. 27. 20:38
3/12 anonim válasza:
Esetleg internetes baratkozas? Ha mashogy nem megy..
2018. márc. 27. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 anonim válasza:
Barátkozhatnál egyessel..
2018. márc. 27. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
Korod, nemed?
2018. márc. 27. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Tartósan nem lehet egyedül boldognak lenni. Vannak pillanatnyi örömök, de ahogy jönnek, el is szaladnak és marad az egyedüllét. Nem zárkózom el a netes ismerkedéstől, de már egyátalán nem hiszek benne. A sok neten kapott pofonból nem tudok önbizalmat építeni. Ha ezek személyesen történtek volna, már rég a pszichiátrián lennék. Taszítom az embereket.
2018. márc. 27. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Ezt már a kérdésben feltüntetheted volna,hogy lány vagy!
Tucatjával fognak rád irni,bezzeg ha fiu lennél...
2018. márc. 27. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Sajnálom! Velem is ugyanez van. Párkapcsolat nuku. Barátok nincsenek, csak egy kevés felszínes haver akikkel már egyre ritkábban találkozom (gondolom ez is a korral jár, 23/F vagyok). Normális, szerető család... ha szigorú értelemben nézzük akkor az sincs. Elvagyunk otthon egymás mellett mint az albérlők (igaz, hogy a konfliktusok sem jellemzők). Magányosnak mondhatom magam. Igazából az a baj, hogy nem élem az életem. Munkanélküli vagyok, elvagyok otthon egy vidéki kisvárosban, nem történik soha semmi. A napok, hetek, hónapok tökéletesen menetrendszerűek. Még a haveri találkozások is mindig ugyanolyanok.
2018. márc. 27. 22:28
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 anonim válasza:
23 éves létemre a nosztalgiázás a legfőbb időtöltésem.
Előző voltam.
2018. márc. 27. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 anonim válasza:
#3. Az internetes barátkozásnak sajnos nem sok értelme van, amikor ki kerülsz a házból ugyanúgy tudod, hogy nem számíthatsz senkire és egyedül vagy(tapasztalat). Én csak azt tudom ajánlani, hogy merj Te lépni, ne várj, hogy más lépjen feléd. Nyilván benne van a pakliban, hogy csalódni fogsz, de az még mindig jobb, mint a depresszió. Esetleg pszichológushoz sem ártana elmenned, sőt. Nehéz lépés, de hidd el megéri.:) Ne akarj egyedül boldognak lenni. Nem lehet! Kitartás! :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: