Hogy ne legyek szomorú amiatt, hogy senkinek nem vagyok fontos?

Ez a kérdés lényege:

"szegény szerencsétlen lúzer vagyok, sajnáljon engem mindenki, ez éltet, köszönöm, holnap újra jövök és írok valami világfájdalmasat."

Szerintem próbálj meg magadon változtatni.

Egyrészt a hozzáállásodon. Ne az akarjál lenni, aki nem okoz problémát; próbálj azzá válni, akinek a hiánya a probléma a társaságnak! Ehhez nyitottnak, őszintének és néha nagylelkűnek, önzetlennek kell lenni, de megéri :)

Szervezz egy közös filmnézős pizzázást, egy kirándulást, lássák, hogy szeretnél velük értékes időt tölteni. Nem mindig csak csetelgetni, vagy max csapódni hozzájuk, hogy ne felejtsenek el.

A problémáidról pedig ne áradozz.. nyilván jólesik kiönteni a lelkitrágyát, de ne felejtsd el, hogy MINDENKINEK megvannak a saját gondjai, a barátaid közül néhányuknak valószínűleg sokkal súlyosabbak is, mint a tieid. Csak ők nem teregetik ki, mert attól azok nem oldódnak meg, csak gyengítené a jellemüket. Persze nyilván, ha segítségre, vagy tanácsra van szükséged, akkor beszélj róluk. Ha bizalommal fordulsz hozzájuk, az lendíthet a kapcsolatotokon, de pusztán panaszkodás céljából ne terhelj másokat.

#9 Nem tudom mi oka lehet. Volt ilyen ismerõsöm, aki elmesélte, hogy mennyire önzõ volt vele a saját anyja teljesen érthetetlenül, el is hagyta õt végül, így másik rokonával élt, a testvérét jobban szerette. Te jobb helyzetben vagy, mint õ. Ha ez vigasztal, idõvel túl tette magát ezen az ismerõsöm is, kapcsolatokat alakított ki, talált fontos személyeket az életében, akik máshogy állnak hozzá.

Attól függetlenül, hogy milyenek a szüleid, magadat is vedd górcsõ alá, nem jó az, ha zárkózott vagy, ez nem csak a családi kapcsolataidra, hanem bármelyik kapcsolatodra rossz hatással van. Sokaknak nem jó a szülõi kapcsolatuk, mégsem keseregnek ezen, mert találnak barátokat, máshol alakítanak ki kapcsolatokat. A kérdés alapján neked nem csak a szüleiddel van rossz kapcsolatod. Bár az õ szeretetlenségüket emelted ki legjobban, de kòzben máshol is gondok vannak. Ilyenkor magadba kell nézni, nem biztos, hogy a világgal van a baj. Végy példàt azokról, akiknek jobb kapcsolataik vannak.

Habár én sem érzem erõs kötõdést senkihez, mégis naponta odafigyelek arra, hogy valamennyire figyelmes, nyitott, jófej legyek másokkal, emiatt szeretnek. Nem hasonlítgatom az életem másokéhez, de megteszem a saját életemben magamért azt, amit lehet.

#14 Én pl. soha nem mondom el senki olyan személynek a problémáimat, akikben nem bízok (legyen az akár szülõ), éveken keresztül eltudok hallgatni bármit, ha nincs megfelelõ személy, akinek elmondhatnám, mégsem érzem azt, hogy megbolondulnék. Akkor bolondulnék meg, ha rossz személyeknek nyílnék meg, akik ezután megbántanak. Logikus, nem?

A te esetedben úgy tūnik, hogy mártírkodsz, ha ennyire úgy érzed, hogy nem mondhatsz el semmit a szüleidnek, akkor tényleg ne tedd. Gondolkodj el logikusan azon, hogy mitõl lenne jobb, hogy kiöntöd a problémáidat olyanoknak, akik mégjobban lehùznak? Rosszul vagy attól, hogy nem mondhatod el, utána meg rosszul vagy attól, hogy elmondtad, kissé paradoxon, nem?