Járt már más is hasonló helyzetben? 23F

A legfontosabn, hogy te magad tudj lenni egy ilyen barát saját magadnak.

Asszertív kommunikáció nagyon hasznos a belső kommunikációdnak. Meg tudod érteni magad,így felszabadulsz az érzrlmi nyomástól.

Tehát egy adott szituációban ki tudod elemezni magad, az érzéseid (pl düh, öröm) rávezetnek ennek hátterére, motivációira, azaz a szükségleteidre (ha nem elégül ki egy szükségleted, az negarív érzésekkel jelez, ha kielégül, akkor pozitívval)

Így kerül le a teher a válladról. Ezeket a szükségleteket nem generálhatod, nagyon nehezen befolyásolhatók, talán csak a prioritásokat változtathatod, valamit félre tehetsz. Tehát el kell fogadnod, hogy a tudatos részed ezt nem befolyásolja, viszont az erre adott válaszokat döntéseket már te hozod meg.

És ha a tested jelez valami rosszat, akkof csak megbeszéled magaddal, hogy ennekbaz érzésnek mi a mögöttes szükséglete, és ez után már úgy menedzseled az életed, hogy az a legkielégítőbb legyen számodra. Tehát ha a szükségleted a megbecsülés iránti vágy, akkor azt nem fogod megkapni rögtön, előbb sokat kell tanulni és dolgozni hozzá, tehát félre kell rakni, időt adni neki, és más szükségletekre figyelni.

Szóval ha megvan az, hogy te vagy a saját magad ura, te irányítod az életed, érzéseid, akkor leszel képes mindig kiegyensúlyozott maradni. Másokra nfm számíthatsz mindig, legtöbbször csak magának marad az ember... 🙂

Aztán még az is kérdés számomra, hogy oké, hogy nincs ilyen bensőséges barátságod, de a párjával az ember általában pont ilyen intim viszonyban szokott lenni, kibeszélnek egymással mindent... Nálatok mi a helyzet, hogyhogy nincs így?

"Aki pedig most van ilyen helyzetben attól inkább azt kérdezem, hogy mi az ami hiányzik neki ezeken felül a másikban?"

Nekem is vannak barátaim, párom is, de sok minden változott és pl barátokkal már nagyon ritkán tudunk összeegyeztetni találkozót (távolság is közrejátszik, meg ugye mindenkinek megvan a saját magánélete, nem csünghetünk mindig egymáson, mint középsuliban).

Hiányzik például az, hogy egymás érdeklődési körét megosszuk a másikkal, megvitatni, hogy az miért fontos a másiknak. Pl. Pistike nagyon szereti az autókat, ért is hozzá, kapásból megmondja, hogy mi micsoda a motortérben.

Nekem mondjuk fingom sincs hozzá, nem is érdekelt ilyen szinten a dolog, mert az én érdeklődési köröm a fűszernövény termesztés. Na ez meg Pistikét nem foglalkoztatta. De, ebben az esetben nem elterelnénk a szót egy másik dologra, amit mindketten szeretünk (sport), hanem ott maradunk az autóknál, és eleinte esetleg csak arról beszélünk, hogy ez miért fontos neki? mi az ami megszerettette vele stb. a végén meg ott kötnénk ki, hogy mutogatná nekem az alkatrészeket a motortérben, ami még lehet később hasznomra is válna. Röviden, egymás ismeretét növelnénk.

Ugyanez a dolog hiányzik mélyebb beszélgetési formában, nem feltétlenül a hobbikról, hanem bármiről.

Nagyon hiányzik még, a szinte önfeledt hülyéskedés. Az, amikor nem elbíráljuk a másikat, vagy lehordjuk, hogy milyen béna, ha vmi nem sikerül. Hanem nevetünk rajta. Pl. leejtek egy doboz tojást, mert megijedtem vmi hirtelen hangtól, és a kutya meg rám ugrott, hogy lenyalja rólam. Ekkor Juliska a röhögéstől kezdne el visítani, nem attól, hogy elpazaroltam a drága tojást.

Meg a másik, manapság mindenki siet, rohan, ez kivetül a magánéleti dolgokra is. Amikor szánunk egymásra időt, ne az lebegjen a szemünk előtt, hogy hány perc telt el, mennyi van még vissza, hanem csak élvezzük a másikkal töltött időt, és ne vonjuk bele pl. másnapi dolgokat, ami ráérne azon a napon. Na ezzel vmi olyasmit akartam mondani, hogy "Az út célja, az utazás maga"

A spontaneitás is hiányzik. Pl. Ha betévedünk egy idegen faluba/városba, mert rossz helyen kanyarodtunk le, akkor nem egyből "újratervezés" a GPS-en, hanem kicsit körbejárni a környéket, ha már idehozott a sors vagy bárminek is hívjuk.

Ezen kívül még van pár dolog, de nem csak feltétlen a másik hibájából adódnak ezek a kellemetlenségek, hanem miattam is. A Te helyzetedben se feltétlenül, a párod, vagy a haverjaid a "hibásak". Lehet, hogy megtudnád osztani velük az érzéseidet, csak pont az a "baj", hogy bezárod magadba. Próbáld meg elsőre a meglevőkkel rendezni a sorod. Lehet rosszul közelítettél feléjük, előrehozakodottan elkönyvelted Őket csak havernak. Kipróbálhatnád, hogy nem egyszerre mindenkivel találkozol, hanem csak egy bizonyos személlyel a haveri körödből. Így Ő is, meg Te is jobban megtudnál nyílni, ez személyes tapasztalat is.

21 éves vagyok, ha ez számít.