Mit rontottam el?

21 éves fiú vagyok. És kezdem elveszíteni az értelmét az egész életemnek. Vannak terveim karrier téren, hogy mit szeretnék elérni. Ugyanakkor mérhetetlenül magányos vagyok, talán 4 ember van akit a barátomnak tartok, de velük is főleg neten beszélek és elég ritkán tudunk találkozni. Nekem ez nem elég. Nincs szerencsém a párkeresésben sem, kérlek ne kövezzetek meg nem azért írok, de egy pár éve úgy érzem, hogy meleg vagyok közben korábban volt 1-2 barátnőm, de az sem volt túl komoly. Neten próbáltam ismerkedni fiúkkal eddig 4ből 0, de mind elmondta, hogy milyen jó ember is vagyok blabla. (igazából már én ezeket úgy veszem, hogy csak a saját lelkiismeretük miatt mondják nekem, hogy jobban érezzék magukat, de elvégre kidobtak szal nem érek ezekkel a szavakkal semmit). Azzal a lánnyal sem történt semmi komoly annak idején. Itt vagyok a 20as éveim elején és olyan mintha kapuzárási pánikom lenne (egyik barátom azt mondja, hogy ne szórakozzak itt az élet előttem), de én úgy érzem, hogy lemaradok és nem fogok egy normális fiút találni magamnak, akivel boldog lehetnék. Nagyon vágyom egy társra, ugyanakkor szeretnék több barátot és most élni, mert 1x huszonéves az ember... Sajnos szórakozó helyekre nem járok, de ha lennének olyan barátaim akikben teljesen megbízghatok járnék. Most is éppen ismerkedtem valakivel aki hitegetett, hogy majd találkozunk meg minden de közben összejött valakivel, úgyhogy ez is ugrott :((. Nagyon magányos vagyok és nem tudom mit kellene tennem, sokszor már az is eszembe jut, hogy én nem tudok így élni és ha ez így megy nem bírom tovább. Sokszor eszembe jutott már az, hogy véget vessek az életemnek. Félre ne értsetek igyekszem barátkozni, de ezek inkább csak haverságok lesznek.

Egyetemen is hiába jövök ki jól néhány csoporttársammal valszeg miután lediplomázunk vége lesz ennek is. Ez csak haverság. Néha már azt gondolom, hogy el vagyok átkozva vagy valami és ezért ellenszenves vagyok az embereknek. :( Pedig segítőkész vagyok és ezt sokszor ki is használják mégis segítek. :( Mindent megteszek/tennék a páromért és a barátaimért. Már legalább 8 éve teljesen egyedül érzem magam és igaz párkapcsolatom sem volt sosem.

Mit rontottam el? Nagyon fáj, ez az egész. Abból állnak a napjaim, hogy elmegyek suliba meg haza és ennyi hétvégén meg tanulok és emellé jön még be negyedévente 1-1 program a barátaimmal és ennyi az életem. :(

Reménytelennek érzem magam. Volt valaki hasonló helyzetben? Vagy érez így? ÉS ha volt sikerült valahogy kimászni ebből? Minden vélemény érdekel, de a homofóbok ne ide írogassanak, kérlek. Köszönöm, és azt is ha elolvasod.