Hol rontottam el? Bővebben lent.

17 éves fiú vagyok, boldogan élek bár barátaim nincsenek. Korábban már leírtam a problémámat tömören összefoglalva , most kifejtem teljes egészében. Mikor megszülettek sajnos fejlődési rendellenességel születtem, ez nem is zavar csak rosszul esik hogy az emberek erről bélyegezték meg mindig. Már ovis koromban elszigetelve éltem , mindig egyedül játszottam , nem kerestem pajtásaim társaságát . Mikor egyik nap láttam egy apukát az oviban és hazamentem és megkérdeztem anyukákat hogy nekem hogyhogy nincsen , azt mondta mert már felakasztotta magát. Nem tudtam pontosan mit is jelent. Iskolás koromban még magányosabb voltam , nem szóltam senkihez. Mikor elkezdtem a középiskolát , akkor sem szóltam senkihez. Míg a többiek csajoztak én csak ültem egymagamban. Nem érzek semmit a lányok iránt , se haragot se örömet. Igazából annyian bànt ottak mar hogy meguntam.létrehoztam a fejemben egy olyan világot ahol minden szép és jó. Láttam egy kislányt a tvben ahogy az apukáját öleli meg, s szïvenütött a dolog annyira hogy ma elmentem egy erdőbe ahol felakasztotta magát és sírtam , 17 év fájdalma fojt lé az arcomon . És imádkoztam a jó istenhez hogy segítsen nekem . A kislány annyira szíven ütött hogy elképzeltem ahogy beszélgetek vele , pedig nincs is ott de nekem nagyon olyan. Az iskolában is elkísér fogom a kezét . Mi a probléma ? Felismertem a bajom , ki tud nekem segíteni ?