Szerintetek melyik embernek rosszabb? A szegény, de nem magányos embernek, vagy a gazdag, de magányos embernek, akire a kutya nem kíváncsi sem a pénzére?

Egyébként a másik alap az, hogy aki nem magányos és soha nem is volt az, az nem becsüli meg a dolgot, mert nem veszi észre, nem tudja, milyen nélküle.

Az nem arra fog gondolni, hogy jaj de jó neki, hanem automatikusan ugrik a következő problémára.

Van olyan is ám, hogy társas magány. Amikor van barátod/barátnőd, de kb. csak éltek egymás mellett. Én voltam ilyenben és tudom furán hangzik, de visszagondolva még jobb volt egyedül, amikor senkim sem volt, viszont anyagilag el voltam engedve.

Bocs, nem tudom érthető-e, meg ez én vagyok, aztán más máshogyan éli meg.

Attól függ. Nyilván erre mindenki azt mondaná, hogy az első, de én például a második ember helyében lennék boldogabb, viszont még akkor is boldog lennék, ha szegény lennék, de magányos (=nyugodt körülmények közt élő, csendes, SZABAD ember, nekem ezt jelenti a magány), akkor már egy picit boldogtalan lennék, ha rengeteg ember venne körül, de gazdag lennék, akkor pedig a diófára kötném magam, ha rengeteg ember venne körül, és még pénzem se lenne (repjegyre mondjuk, hogy elmeneküljek a káoszból).

Lelki alkat kérdése az egész. Jelenleg szegény és magányos vagyok, és onnan tudom, hogy meg vagyok elégedve az életemmel, hogy enélkül a kérdés nélkül sosem gondolkoztam azon, hogy vajon más boldogabb-e.

Szegény, de nem magányos embernek hatványozottan rosszabb.

Kit érdekelne mások véleménye, meghogy a kutya sem kíváncsi rám ha gazdag vagyok? Ez nem inkább előny?

Merthogy pénzedből bármit megvehetsz(BENZ AMG, BMW, Lambo, 2. kerületi villa) úgyis leszar mindenki. Ebből a logikából indulva. Fura kérdés ez...

Nem fura kérdés ez, hanem iskolapéldája annak, amit írtam :)

Kérdező magányos, így neki ez a legfájóbb dolog az életben, ezt húzza rá a környezetére. Nem akarja elfogadni, hogy másnak is lehet rossz, mert neki ez az, ez a világ vége, min'meghalunk, aki nem magányos, annak nem fájhat semmi, hiszen megvan neki az a kincs, ami kérdezőnek nincs.

Kérdező azt felejti el, hogy nem mindenkinek ugyanaz az érték, mint neki, ergo, bárki másnak lehet rosszabb, mint egy magányos embernek, ha annak nem ez az elsődleges preferenciája.