Szerintetek melyik embernek rosszabb? A szegény, de nem magányos embernek, vagy a gazdag, de magányos embernek, akire a kutya nem kíváncsi sem a pénzére?

Ez egy olyan dolog hogy az ember egyből rávágná azt a klisét hogy "hát igen a pénz nem boldogít".

Mindenesetre a kérdésre a válasz attól függ hogy a szegény mennyire szegény, és hogy a gazdag embernek mennyire van igénye társaságra.

Ha a létminimum alatt él a szegény, akkor én inkább a magányos gazdag ember bőrébe bújnék.

Ha a gazdag ember egy erősen introvertált alkat akkor szintén neki a jobb.

Szerintem sem lehet ezt ennyire a pénz kérdésre szűkíteni.

Ahogy írja az első, egy előítéletes sztereotípia a kérdés ami a tipikus szegénység = szeretet, gazdagság = pénz összefüggésre épít. Pedig a világ nem ilyen.

Vagy ott vannak a tipikus kocsmatöltelékek. Két szalmaszálat nem tettek keresztbe az életük jobbá tevéséért, de mindegyik nagyban osztja az észt az ivócimborának, hogy bezzeg a gazdagok, a politika, a mindenki...

Hiába nem magányos az ember, ha egész nap veszekedhet az asszonnyal, mert nem jönnek ki hó végére a fizetésből, meg 10 éve nem voltak nyaralni még a Balatonon sem.

Vagy saját magam nézve, bár nem vagyok gazdag, de jól keresek. Magányosnak érzem magam, de legalább szervezhetek magamnak programokat és értelmesen le tudom foglalni magam. Míg ha teljesen nincstelen lennék, azzal sem lenne több társaságom és még az élményekről is lemaradnék.

Sőt, ment már tönkre kapcsolatom is (igaz távkapcsolat volt) részben a pénz hiánya miatt. Ha lett volna pénzem, autóm akkor sokkal rugalmasabban kezelhető lett volna a dolog, mint úgy, hogy bocsi, nem értem el a 8 órás vonatot, így ezen a hétvégén nem találkozunk beszélgetések.

"De talán a létminimum alatt élő szegény nem szenved annyira a nélkülözéstől mint a gazdag ember a magánytól"

Mindenki a maga problémájától szenved a legjobban. Sosem értettem miért jó ez a farokméregetés, hogy az én f..bajom nagyobb mint a tiéd. Mintha ettől jobb lenne bármi.

Megint magamból indulok ki. Az elmúlt évben csak múzeumokra, rendezvényekre, autósport belépőkre elköltöttem 50+ ezer forintot, plusz ajándékok, szuvenír, kajálások. Nem őrült összeg, de korábban egyetemistaként örültem ha 1-1 ilyen belefér az évben.

Vagy volt több eset, hogy pont a pénz hiánya miatt mondtam le utazást, kikapcsolódást ismerősökkel. Ők azóta is azt mesélik, hogy milyen jó volt én meg kimaradtam életre szóló utazásból. Ráadásul ha sokszor nemet mond az ember, akkor idővel nem is hívják és pont ezzel építi le az emberi kapcsolatait.

"azzal nyugtatják magukat hogy jobb ez így mint egy rossz kapcsolatban"

Mi mást csinálhatnának?

Az emberek többsége nem azért magányos, mert hú de király magányosnak lenni. Nem ő választotta ezt a létet, csak így alakult az élete ilyen-olyan módon.

Ettől függetlenül ezer dolog van ami meghatározza az ember életét, a pénz és a társaság csak egy-egy szelete az egésznek.

Mindenkinek a maga nyomora a legrosszabb :)

Nem különösebben lehet összehasonlítani a kettőt, ami fáj az anyagi helyzettől függetlenül fáj. A szegény embert érintheti annyira rosszul, hogy nincs luxuskocsija, mint a gazdagot, hogy egyedül ül benne.

Abszolút személyiségfüggő.

Ezt azért gondolod, mert magányos vagy :)

Annak, aki nem az, más problémája van. Mindenkinek hiányzik valami, ez az alap emberi természet, nincs ultimate elégedettség. Rám pl. a hobbijaim miatt volt annyira irigy egy vlt barátnőm, hogy konkrétan belebetegedett. Az egész világa már erről szólt, hogy "leköröztem". Volt neki jó párkapcsolata és barátai is. Most mondhatom, hogy ez mekkora baromság, de ettől neki még fájt :D