Úgy érzem, soha nem lesz semmim?

Rossz körülmények között nőttem fel. Amióta végeztem a gimisek, dolgozom, munka mellett csinàlom az egyetemet is. Nem is mehettem azonnal, előtte több évig dolgoztam, mire stabilizálódtunk annyira anyagilag, hogy részmunkaidőben vàlthassak.

A párom végre jól keres, de èn még mindig nem, és 3 évig nem is fogok minimum.

Ami pénzem van, abból ki kell fizetnem a kiadásaim, ami marad, az még megtakarítàs, mivel nincs vagyonom.

Illetve komoly gond van a fogaimmal gyerekkorom óta, az egyetlen megoldás, ha egyébként kicseréltetem műre mindegyiket, de 30 éves korom előtt biztos nem lesz pènzem erre. Illetve màs egészségügyi problémáim is vannak, a korral még már csak rosszabb lesz.

Annyira szomorúan hallgatom, mikor mànak minden összejön, èn még egy ruhàt nem tudok venni magamnak szezononként.

Tegnapa pàrom barátaival találkoztunk, akik már a nyaralást tervezik. A làny velem egyidős, a szülei vállalkozók, a férje jól keres, így ő nem dolgozik, mert nem szorul rà. Annyira utàltam magam, amikor azt mondta, hogy alig várja, hogy elutazzanak vègre kipihenni magàt, mert unalmas otthon. Illetve megkaptam, olyan vagyok, mint a mosott rongy. Amikor megmondtam, 4kor keltem, 9 órát dolgoztam, alig állok, akkor megkaptam, "Anyàm, èn ezt sose csinàlnàm".

Minden egyes kiadást hatszor àtgondolok, mègsincs semmim.

Ugyanannyi a bevételünk, mint a pàrom barátaival, valamivel mèg több is, de mivel mi külön kasszàn vagyunk, azt kell beosztani, amit én keresek, az még kevés. Sose lesz se lakáson, se vagyonom, se normàlis egészségem, néha úgy érzem, mèg diplomàs se, mert nehezen tudom összeegyeztetni a munkát az egyetemmel elsőként.

-làny-