Ha valaki sokat szenvedett, az átfordulhat jóra?

Bár ez egy fura kérdés, vagy én vagyok a furcsa, nem tudom, de remélem értitek a lényeget.

Nos, lényegében annyira magam alatt vagyok, hogy az öngyilkosságtól nagyon kicsi valami választ csak el, és rengeteg okom lenne rá.

Viszont ez a mély melankolikus állapot egyszer csak a háttérbe került, és egész egyszerűen derűt érzek.

A hangulatom jó, mondhatni nagyon jó, és a problémáim sem zavarnak már, pedig még ott vannak, most pedig csak röhögök rajtuk szinte.

Azt érzem, hogy bármi történik, az nem lehet rossz, és nem ér el engem a hatása immár.

A sok szenvedés és lelki kínlódás kiválthat ilyen állapotot?